Thievery Corporation - Interjú

A zárónapon érdemes volt egy pillanatra megállni, vagy legalábbis lelassítani, és a végső hajrá előtt kicsit hátradőlni, ahogy a nap izzó korongja a vízbe merül. Rob Garza és Eric Hilton, vagyis a Thievery Corporation azért érkezett a Heineken Balaton Soundra, hogy mindehhez zenei aláfestést nyújtson. A Thievery Corporation koncertje előtt Rob Garzával beszélgettünk.

Három éve már be volt ígérve a fellépésetek a HBS-re. Végül a koncert elmaradt. Miért? Nem igazán tudom, mi történhetett. Vannak olyan szerencsétlen véletlenek, amire a management, illetve az ügynökség sem számíthat előre, amikor lekötnek egy bulit. Hogyan kárpótoltok ma ezért minket? A tőlünk telhető legjobbat fogjuk nyújtani, ezt megígérhetem. Így volt ez legutóljára is, amikor Sopronban, a VOLT-on léptünk fel. Fantasztikus volt! Az utóbbi időben sokat foglalkoztatok a poltikával. Miért tartjátok fontosnak, hogy egy zenész véleményt nyílvánítson a politikáról? Úgy gondolom a társadalmi viszonyokról és a világ kérdéseiről gondolkodni a legjobb dolog, amit tehetünk. Azzal, hogy nagy nyilvánosság előtt kimondod, amit gondolsz, segíthet, amennyiben mások is meghallják. A mi szülővárosunk, Washington a központja egy világhatalomnak és annak, ami mögötte van, ezért szörnyű dolgokkal szembesülhetsz: háború, válság, reménytelen emberi sorsok. Nehéz egy olyan városban élni, ahol látod mi folyik a világbankkal, mi történik Görögországban és mostanság Európában. Ha ezt látod, akkor sok minden kikívánkozik belőled. Mikor kezdtetek el ezekkel a témákkal foglalkozni? Én rengeteg punk és hardcore zenét hallgatok, olyanokat, mint a Dead Kennedys, Minor Threat, vagy a Clash, de a Public Enemyt is kedvelem. Tőlük tudtam meg, hogy mi is történik a nagyvilágban. Persze mi nem akarunk egy második Rage Against The Machine lenni, de azért elmondjuk a magunkét. Milyen terveitek vannak a jövőt illetően, merre fejlődik a Thievery Corporation? Őszintén már azon is nagyon csodálkozom, hogy így tizenöt év elteltével is itt vagyunk. Amikor elkezdtük, sosem gondoltuk, hogy valaha is igazi zenekar leszünk, csak hobbiként csináltuk. Nem gondolkoztunk rajta, hogy akár egy lemezt is eladjunk. Azért párat mégis sikerült... Így igaz, végül eladtunk néhány darabot. Úgy gondolom, mindent összeadva jól állunk, és megyünk tovább a kijelölt úton. Szerintetek ki lehetne az elnöke az elektronikus zenei univerzumnak? David Guetta, netán Armin van Buuren, vagy talán Karl Hyde az Underworld-ből? Hoppá! Ebben a világban nem igazán mozgok otthonosan, ezért passzolnám a kérdést. És a te világodat ki irányítja? Az én világomban nincs elnök, vagy mondjuk inkább, hogy mindenki az, aki olyan dolgokat tesz, hoz létre, amik számomra szemet, vagy fület gyönyörködtetőek. Gondolom, meglehetősen nagy lemezgyűjteménnyel rendelkezel. Van féltve őrzött, kedvenc darabod? Hetente frissül az ízlésem, ezért számomra a zenehallgatás egy állandó kutatás és felfedezés. Sok zenét hallgatok a hatvanas, hetvenes évekből is. Főleg a pszichedelikus darabokat kedvelem, de jazzt is gyakran berakok. Gábor Szabó véletlenül nem magyar származású? De igen! Ő egy fantasztikus gitáros, nagy tisztelője vagyok. Ha már ízlésről beszélgetünk, akkor bevallom, azért szeretem ennyire az ilyen fesztiválokat, mert rengeteg zenét ismerhetek meg, és élményt és tapasztalatot szerezhetek hangzásokban és hangulatokban egyaránt. Zeneileg mennyire inspiráló közeg Washington? Egy ideje már San Francisco-ban élek, ami legalább olyan jó hely, mint Washington. Tele van a város tehetségekkel és kreatív emberekkel, igazán nyitottak mindenre. Imádom ezt a várost., de sokszor mozgok Washingtonban is. Kováts Áron Forrás: sziget.hu