Tiesto-Kaleidoscope show a Hordem Pavillion-ban, Sydney-ben

Hazánkban 2010.05.22-én kerül majd sor a koncertre. Sosem nyert meg igazán Tiesto. Élvezem a produkciót, de a korábbi fellépéseit jobban díjaztam mint ezt a mostani enyhén melodrámás verziót. Kicsit lazára veszi a figurát mondjuk Armin van Buuren-hez képest. Miden esetre sikerült egy olyan karriert felépítenie hogy mindenki más eltörpüljön mellette. Ez volt az ami az ausztráliai dance közösséget is összeomláshoz sodorta mikor 2008-ban meghirdette koncertjét. Az érme másik oldala hogy a Kaleidoscope-hoz a Sneaky Sound Systemet kérte fel az együttműködésre. Hogy volt képe ehhez? Mindezek ellenére egy klasszikus Tiesto sound fültanúi lehettünk január 29-én. És az a bizonyos elektro, pop, trance hybrid amin a show-n is hallhattunk igazán megnyerő volt. Miután Grant Smillie bemelegítette a közönséget egy igazán remek nyitó előadóhoz méltóan, Tiesto 11 óra magasságában kezdett új albumának nyitó számával. A Sigur Ros frontemberének, Jonsi vokáljának kezdése után az egyre növekvő szinti játékkal párhuzamosan a kivetítő is folyamatosan átalakult. Nem is sejtettük hogy az egész kivetítő ott van egészen addig míg meg nem jelent rajta a rengeteg klip és kép. Az első rész a négy órás show-nak egy vokálos, pop-os indulás volt, például a Sneaky Sound System-el. De ha mindez nem volt elég akkor ott volt maga a show ami nagyon jól lett felépítve. A Kaleidoscope-ot valóban élet közelivé tette. Vizuálisan a 80-as évek retro-szerű videójátékait idézte teljesen ellentétben azzal amit mondjuk a néhány évvel ezelőtti Elements of Life turnén láthattunk. Mikor egy új dal kezdődött az LCD kijelző is változni kezdett, összhangban volt a kettő. Több volt ez mint mondjuk egy U2 által is használt audio-vizuális technika. Az egyik legjobb pillanat a következő két órában jött, mikor az Escape Me került sorra. C.C. Sheffield hangja törte meg a csendet miközben a szemedben fluoreszkáló fények villództak és hirtelen feltűnt maga Sheffield. Olyan volt mintha egy képregényből lépett volna elő. Egy hatalmas válogatása a Kaleidoscope dalainak megspékelve a kivetítő izgalmas, színes filmjeivel ami teljes összhangban volt a zenével. Rejtély hogy miként sikerült ezt elérni, de tény hogy hihetetlen volt. Teljesen összhangban volt a koncert azzal amit a Kaleidoscope üzen, pop, elektro, trance hibrid sok vokállal, nagy szinti menetekkel és sok basszussal. És ahogy haladt az éjszaka egyre nagyobb volt a pezsgés. Nehéz basszus és sok móka. Ez a tökéletes szinkron ami ismét megmutatkozott Tiesto előadásában sokakat lenyűgöz, de nekem ez sokkal magával ragadóbbnak tűnt mint az Elements of Life amit pár évvel ezelőtt láthattunk. Körbe nézve nem igazán dance rajongók gyűltek össze. Izzadság, félmeztelen férfiak és magas sarkúban botladozó hölgyek vesznek körül. Ez volt talán az eddigi legfelvillanyozóbb tömeg akiket valaha láttam egy ilyen nagyszabású eseményen. És hogy lássuk hogyan is működik Tiesto módszere itt volt a Red Hot Chili Peppers száma az Otherside; egy szimpla basszus kezdés majd minden a megszokott és jön John Frusciante gitár riff-je, abban a pillanatban a lelátó tombolni kezdett. Az emberek felugrottak a székeikről és öklözték a levegőt a szemükből pedig csak úgy sugárzott a mámoros öröm. Ez nem akármi volt, ez hisztérikus és szórakoztató volt főleg mikor a kivetítőn megjelentek a számhoz kapcsolódó klippek is. Talán pont az ilyenek miatt lett Tiesto vonzereje ennyire egyedi. Egy kis friss levegő után visszatértem, de a helyzet drámaian megváltozott. A kezek a magasban ahogy, egy Tiesto koncerten kell, és egészen egy órán keresztül így is ment. Lézerek maximumon, eufória, lüktetés mikor az utolsó 30 percet megkezdte. A Suburbian Train még így közel egy évtized után is hihetetlenül szólt. A túljátszott himnuszok néha őrületbe kergetnek, de ehhez az estéhez tökéletesen illet. Miután a műsor elérte a csúcspontot Tiesto kezeit mutatta a kivetítő amint Jézus módjára emeli azokat a tömeg fele, az pedig kiáltozva fogadta. Ha a rajongók többsége azt mondja hogy maradnia kellett volna a régebbi hangzásnál akkor most nem élvezhették volna velem együtt ezt a bámulatos műsort, amit a Kaleidoscope show jelentett. Nekem nagyon tetszett az elektro, pop, trance hibrid-el, a kezek a magasban pillanatokkal. Tiesto meghalt, éljen az új Tiesto!