Tiga őszinte vallomása arról, amiről a DJ-k szinte sose beszélnek

A hétvégén Tiga egy intrikusan őszinte bejegyzést tett közzé Instagramon és Facebookon, amelyben részletesen kifejti, miért is lehetetlen minden alkalommal tökéletes szettet adni, ha egy turnézó szupersztár DJ az ember.

A poszt egy olyan kérdéskört érintett, amelyről viszonylag ritkán vallanak a DJ-k, minderre azt követően került sor, hogy Tiga úgy érezte, gyenge teljesítményt nyújtott Rómában.

Tiga így nyitja sorait: „Itt van valami, amiről senki nem beszél; mi van akkor, amikor nem megy… amikor tényleg rossz vagy egy buliban. A programod lusta, a döntéseid rosszak… a zenéid lassúnak hatnak. Nem tudod megtartani a kapcsolatot (a közönséggel – a szerk.).”

A montreali előadó tovább megy, és egyértelműen cáfolja azt a közkeletű elképzelést, amiben sok DJ hisz, miszerint a rajongóknak mindig csak dicsérniük szabad egy előadást, nem törődve a minőséggel, hozzátéve, hogy nem feltétlenül van ez mindig így, de teljesen elfogadható, ha rossz napod van.

„És van olyan, hogy néhány órára a varázslat elszáll. És ez így rendben is van – még jobb, ha a következő városban és egy következő buliban újra megjelenik.”

Tiga posztját aztán ellepték a támogató válaszok, ahol rengeteg előadó dicsérte őt őszinteségéért és bátorságáért.

Dubfire és Scuba egyaránt helyeseltek, hogy hasonlóan gondolkodnak, míg Cassius azt írta: „vicces, ahogy végiglapozom a ’djk egy magángépen’ képeket, aztán ezt követően ott van a te általad írt bejegyzés… te vagy a választóvonal a fiúk és a férfiak között.”

További dicséretet kapott olyan előadóktól, mint Deborah De Luca, Derrick May, The Black Madonna, Felix Da Housecat, Disclosure, Kill Frenzy, Darude vagy Eats Everything. Utóbbi hozzátette: „Többször is elolvastam ma, és bár a saját megfogalmazásom más lenne, de ugyanezeket érzem én is. Kiválóan összefoglaltad a dolgot.”

Tiga az alábbi posztot osztotta meg követőivel (ide kattintva olvasható az eredeti):
Itt van valami, amiről senki nem beszél; mi van akkor, amikor nem megy. Milyen az, amikor tényleg rossz vagy egy buliban. A programod lusta, a döntéseid rosszak, a magabiztosság és a bizonytalanság között őrlődsz. A zenéid lassúnak hatnak. Nem tudod megtartani a kapcsolatot (a közönséggel – a szerk.). Az irányítás nem a tiéd. Felveszel egy arrogáns stílust, hogy megőrizd a pozíciódat. ŐK biztosan nem értik. Azok az emberek ott. A tudatlan primitív tömeg nem érti a szinteket: hogy egy kínzó post-trance, deep-funk, acidos, anti-tech-house-os futurista mártír vagyok még akkor is, amikor az erőfeszítésem minimális és az energiám is csekély, és a playlistem is egy kívülálló zenéivel hasonlítható össze, és amit én tehetek, csupán annyi, hogy elmélyülök magamban – még mindig meg kellene hajolniuk a HÍRNEVEM előtt és visítva, tapsolva meg kellene őrülniük értem.

De nem. Vannak esték, amikor olyat tudnak nyújtani, amit te nem. És van olyan, hogy néhány órára a varázslat elszáll. És ez így rendben is van – még jobb, ha a következő városban és egy következő buliban újra megjelenik.

Szóval igen, bocsánat Róma. Imádlak titeket, de ezen az estén nem ment nekem.

Szeretettel t