„Túl nagy, túl drága, és elvesztette a lelkét” – Stereo Underground keményen bírálta az Amsterdam Dance Eventet

Az Amsterdam Dance Event (ADE) az elektronikus zenei ipar egyik legfontosabb éves találkozója, de a rendezvény folyamatos növekedése nem minden résztvevő szerint jelent előrelépést. Yariv Etzion, azaz Stereo Underground izraeli DJ és producer hosszú Instagram-bejegyzésben fogalmazta meg kritikáit a fesztivállal és konferenciával kapcsolatban. A 2010 óta rendszeresen visszatérő előadó szerint az ADE mára túl nagyra nőtt, egyre drágább lett, és fokozatosan elveszíti azt a közvetlen, közösségi jellegét, amely korábban különlegessé tette.

Etzion hangsúlyozta, hogy nem kívülállóként beszél a rendezvényről: több mint másfél évtizede jár Amszterdamba, és személyesen tapasztalta meg, hogyan alakult át az esemény. Véleménye szerint az ADE sikere egyben olyan változásokat is elindított, amelyek megnehezítik a feltörekvő producerek, kisebb szervezők és független szakemberek részvételét. Kritikája nem a rendezvény létjogosultságát kérdőjelezi meg, hanem azt, hogy a növekedés mellett mennyire sikerül megőrizni annak eredeti szakmai és kulturális értékeit.

A városra szétszórt programok megnehezítik a kapcsolatépítést

Stereo Underground első kifogása az ADE méretére és földrajzi széttagoltságára vonatkozik. Felidézte, hogy korábban a szakmai programok néhány jól ismert helyszín, például a Felix Meritis és a The Dylan köré szerveződtek. Ezek a találkozópontok lehetővé tették, hogy a résztvevők előre egyeztetett megbeszélések nélkül is összefussanak kiadóvezetőkkel, menedzserekkel, producerekkel vagy lehetséges üzleti partnerekkel.

Szerinte ma már egészen más a helyzet, mert az események Amszterdam számos pontján zajlanak, a helyszínek közötti közlekedés pedig jelentős időt vesz igénybe. Egy-egy program kiválasztása gyakran azt jelenti, hogy a résztvevő az egész estét ugyanott tölti, és lemarad más találkozási lehetőségekről. Etzion úgy látja, hogy az esős októberi időjárásban a városon való folyamatos átkelés különösen megnehezíti azt a spontán kapcsolatépítést, amely korábban az ADE egyik legnagyobb vonzereje volt.

A kritika a rendezvény egyik alapvető sajátosságára világít rá. Az ADE egyszerre zeneipari konferencia és egész várost megmozgató klubfesztivál, így a sokszínű programkínálat előnyei mellett a résztvevők figyelméért is egyre több esemény versenyez. Etzion szerint azonban a szakmai találkozók értékét nem kizárólag a fellépők vagy az előadások száma határozza meg, hanem az is, hogy mennyire könnyű valódi kapcsolatokat kialakítani.

A magas költségek a feltörekvő előadókat sújtják leginkább

A producer második fő kifogása a részvétel egyre magasabb költsége. Bejegyzésében az ADE Pro belépő árát 650 euróban, az amszterdami szállások átlagos költségét pedig nagyjából éjszakánként 200 euróban jelölte meg. Ehhez hozzáadódnak az utazás, az étkezés és a rendezvény idején megemelkedő egyéb szolgáltatások árai, így egy többnapos szakmai látogatás jelentős kiadást jelenthet.

Etzion szerint ez különösen azoknak a fiatal producereknek és kisebb szereplőknek okoz problémát, akiknek a konferencia elvileg fontos lehetőséget kínálna a karrierépítésre. Úgy látja, sokan már a részvétel előtt kénytelenek mérlegelni, hogy egyáltalán megengedhetik-e maguknak az utazást. A helyzetet tovább nehezíti, hogy állítása szerint egyes showcase-fellépésekért olyan alacsony gázsit kínálnak, amely még az előadók útiköltségét sem fedezi.

Ez a probléma túlmutat az ADE-n, hiszen a nemzetközi elektronikus zenei piacon a fellépések szakmai értéke és közvetlen pénzügyi megtérülése gyakran eltér egymástól. Egy kezdő DJ számára fontos lehetőség lehet egy rangos eseményen való bemutatkozás, de ha ezért jelentős saját költséget kell vállalnia, a részvétel könnyen csak a jobb anyagi helyzetű előadók számára válhat elérhetővé. Stereo Underground szerint egy zeneipari találkozónak éppen az ilyen akadályok csökkentésére kellene törekednie.

A nagy szervezők mellett a kisebb klubok egyre nehezebben érvényesülnek

Etzion harmadik kritikája a rendezvények programozására és a nagy szervezői szereplők térnyerésére irányul. Úgy véli, hogy egyre több helyszín és esemény kerül néhány jelentős vállalkozás befolyása alá, ami ugyan növeli a bulik számát, de nem feltétlenül eredményez változatosabb kínálatot. Szerinte a közösségi médiában jól értékesíthető fellépések és a biztos közönséget vonzó nevek előtérbe kerülése mellett kevesebb figyelem jut a gondosan összeállított, kísérletezőbb programokra.

A producer a helyszíni körülményeket is bírálta. Beszámolója szerint egyes rendezvényeken nem megfelelő a szellőzés vagy a légkondicionálás, a backstage-területek felügyelete hiányos, a túlzsúfolt termekben pedig a közönség egy része inkább telefonjával rögzíti az eseményt, mintsem a zenére figyel. Ezeket a tapasztalatokat Etzion saját élményeiként fogalmazta meg, nem pedig a teljes ADE-programra vonatkozó, függetlenül igazolt megállapításokként.

Külön hangsúlyozta, hogy az olyan ismert előadók, mint Sasha, Guy J vagy Armin van Buuren, továbbra is képesek nagy közönséget megmozgatni. A számára aggasztó változás inkább az, hogy a kevésbé ismert DJ-k és kisebb klubok egyre nehezebben jutnak figyelemhez. Véleménye szerint ez nem kizárólag amszterdami jelenség, hanem számos város éjszakai életében megfigyelhető folyamat, ahol a nagyobb, kereskedelmileg kiszámíthatóbb események mellett a független helyszíneknek nehezebb fennmaradniuk.

Stereo Underground bejegyzése végső soron azt a kérdést veti fel, hogy meddig növekedhet egy zeneipari rendezvény anélkül, hogy elveszítené azokat a tulajdonságait, amelyek eredetileg sikeressé tették. Az ADE mérete és nemzetközi jelentősége kétségtelenül széles körű lehetőségeket kínál, Etzion szerint azonban a váratlan találkozások, a zenei felfedezések és a kisebb közösségek szerepe legalább ennyire fontos lenne. Kritikája személyes vélemény, de olyan problémákat érint, amelyek a teljes elektronikus zenei színtér jövőjéről szóló vitákban is rendszeresen felmerülnek.