„Túl sok vagyok, vagy épp kevés?” – négy mód, ahogy a ROCD szétcincálja a párkapcsolatot

A Kennedy Ryan Before I Let Go című regényéből származó mondat – „I was no walk in the park.” „Who wants to walk in the park? I think that man would run wild with you.” – pontosan megütötte a hangot bennem. Randevúzás közben gyakran érzem magam „too much”-nak vagy „not enough”-nak. A csomag mindenkinél más: nálam kényszerbetegség (OCD) formájában jelenik meg, ami a kapcsolataimra is rányomja a bélyegét. Ennek egyik altípusa a relationship OCD, röviden ROCD. Íme, négy mód, ahogy a ROCD megpróbálja kisiklatni a szerelmi életemet. 1. It Tears My Partner Apart If Az OCD sokszor egy kíméletlen belső zaklatóként működik: ugyanúgy támadja a kinézetemet, a személyiségemet, a hibáimat és bizonytalanságaimat, mint azt az embert, akivel járok. Olyan kegyetlen, ítélkező gondolatokat generál, amelyek teljesen ego-disztónok, mégis ijesztően valóságosnak hatnak. Ettől nehéz jelen lenni és kapcsolódni. Egyszer el is sétáltam valaki mellől, akit imádtam, pusztán azért, mert nem bírtam el a bűntudatot és szégyent: képtelen voltam a szemébe nézni, miközben a fejemben borzalmas – és általam el nem fogadott – gondolatok keringtek róla. Akkor még nem értettem, hogyan működik a ROCD; azt hittem, hogy már a gondolatok léte is rossz emberré tesz, nem érdemlem a szerelmet, és hagynom kell, hogy olyasvalakit találjon, aki „méltó” a szívéhez. 2. Meggyőz arról, hogy rossz társ vagyok Rögeszmésen foglalkoztat, hogy „jó partner” legyek – ez a ROCD tipikus tünete. Ha a legapróbb hibát elkövetem, kényelmetlenséget okozok, vagy egyszerűen kimondok egy alapvető szükségletet, azonnal elhiszem magamról, hogy irányító vagyok, és túl sokat kérek. Nehéz magabiztosnak maradni, amikor az agyam folyamatosan megszégyenít a legemberszerűbb igényeimért. Emiatt rossz szokásom lett a túlkompenzálás és az érzéseim elbagatellizálása. Egy megértő társ azonban segített abban, hogy a saját vágyaimat és határaimat is határozottan kimondjam – és tudjam: ugyanannyit érnek, mint az övéi. 3. Örökös összehasonlításra kapcsol Bár nem szép beismerni, az OCD állandóan másokhoz mér. Amint kapcsolatban vagyok, az agyam sorolni kezdi, miben vagyok „kevesebb”, mint a partnerem életében felbukkanó más nők. Sokat dolgoztam azon, hogy ez ne fordítson ellenük és ne mérgezze a kapcsolódást, de a belső versenyeztetés így is kimerítő: eltorzítja az önképet, és eltakarja a valós, kölcsönös értékeket. A szerző emlékeztet: ha magadra ismersz ezekben a mintákban, attól még éppúgy megérdemled az egészséges, szeretetteljes kapcsolatot. A címkék – OCD, ROCD, „too much”, „not enough” – nem a szerethetőség fokmérői, legfeljebb annak a zajnak a nevei, amelyeken keresztül meg kell tanulni tisztábban hallani egymást.