Oriol Maspons: Ibiza régi fényben

Néha úgy érezzük, minden jobb volt régen. Nem tudjuk pontosan, mikor és miért, de az akkori világ szebbnek, nyugodtabbnak tűnik. Ezt a vágyakozást ragadják meg Oriol Maspons Ibiza-fotói, amelyek most az IDEA kiadásábanjelentek meg egy új könyvben.

A kötet az 1950-es évektől az 1980-as évek végéig követi a sziget életét – azt a korszakot, amikor Ibiza a szabadság szigete volt. Emma Salahi, az Agony and Ecstasy galéria alapítója és a könyv társszerkesztője Maspons archívumát „csodálatos szerelmi történetnek” nevezi Oriol, alanyai és a sziget között. A fotók a strandtól a táncparkettig mindent átölelnek: hőt, izzadtságot, vágyat, a kabócák zúgását és az Ambre Soleil illatát – a mediterrán élet sűrített esszenciáját.

Alex Maspons előszavában úgy látja, apja képei egy félelem nélküli, felszabadult korszakot rögzítenek: „Az emberek természetesen élvezték az életet, szabadon, anélkül, hogy bárkit megsértenének.” A sorozat különös bája, hogy a meztelenség természetes és játékos formában jelenik meg. A ’70–’80-as években a nudizmus nem provokáció, hanem az elfogadás kifejezése volt. Ahogy Salahi megjegyzi: ami ma lázadónak tűnik, akkoriban norma volt. Maspons képei érzékiek és irreverensek, de közben életigenlők és szórakoztatóak: a test nem tabu, hanem az öröm és a szabadságeszköze.

Ezek a napfényes jelenetek túlmutatnak a nosztalgián: felbecsülhetetlen kulturális dokumentumok, amelyek egy olyan világot őriznek, ahol szabadság, természet és ember még harmóniában létezett. Mindez éles kérdéseket vet fel arról, mit nyertünk és mit veszítettünk azóta. Alex Maspons szerint: „Ibiza ma elvesztette régi varázsát. Megmaradt a klíma és a jó éttermek, de a régi idők szelleme eltűnt.”

Az Oriol Maspons: Ibiza április 23-tól elérhető, a fotók pedig limitált, hitelesített nyomatként megvásárolhatók az Agony and Ecstasy Ibiza Galériában, az Oriol Maspons Archívum hitelesített viszonteladójánál. Ez a könyv nem pusztán képek gyűjteménye, hanem egy időkapszula arról, amikor a