Umek a szupersztár dj

„Nem voltak nehézségeim betörni a zenei piacra mint producer, de még mindig nehéz megértenem hogy 20-30 remek album után még mindig senki nem akar koncertekre hívni csak azért mert Jugoszláv művész vagyok. De ha egyszer megkapom az esélyt akkor nem engedem el.” Több mint 500 kibocsájtott lemez és rengeteg turné után immár állandó jelenlétet vívott ki magának Umek a Dj Magazine Top 100 Dj-i közt. A szlovén tech-house producer ragyogó példa arra hogy a kitartás meghozza a gyümölcsét. „Mindig hittem magamban, hogy producerként és dj-ként fogok élni. És ennek fogom szentelni az életemet mindent megtéve a céljaim érdekében. Otthagytam a sulit és a kosárlabdázást mert kiderült hogy nem tudok maximálisan mindkettőre figyelni, sem a zenére sem a kosárlabdára, így választanom kellett és én a zene mellett maradtam.” Elhagyva kosárlabdás karrierjét mindent megtett a Szlovén zenei élet fellendítéséért. Napjainkra pedig elismert dj és promoter lett. Hónapról hónapra több száz dalt küldött el a kiadóhoz, de nem vették komolyan. Ő így látja akkori kísérletezését. „Azt hiszem akkoriban nem voltam elég jó. Mikor komolyra fordultak a dolgok nagyon keményen dolgoztam és egy komoly tanulási folyamaton mentem keresztül mire ide jutottam.” Pozitív személyisége ellenére a szerencsét is lényegesnek tartja. Próbálja felhívni a figyelmet a balkáni művészekre. „Sok tehetséges művész él Szlovéniában és más régiókban is. Mint például a Béltek, Sinisa Lukic, Vlagyimir Acic, Tomy Declerque és Alex Long. Akiknek hasonló problémákkal kell megküzdeniük mint nekem. Lenyűgöznek ezek a fiatalok és igyekszem őket maximálisan támogatni. De ahhoz hogy betörhessenek erre a telített piacra keményen kell dolgozniuk és egyedinek kell lenniük. Azzal semmire nem mennek ha egész nap a stúdióban lézengenek. ” Umek saját márkája és arculata az ami a 90-es években ismertté tette és persze a Hablando című szám. „A Hablando emlékeztet a kamasz koromra. 1992-ben jött ki a dal és hatalmas megdöbbenést váltott ki mivel harmónika riffek fűszereznek egy dance track-et. ” Non stop utazol a világban, első osztályon repülsz, luxus szállókban alszol. Milyen érzés ha azokra gondolsz akik régi barátaidként még talán mindig egy kocsiban alszanak? „Kicsit stresszes az egész. Tengerparton pihenek, síelek mint mások. Néha elhívom a barátaimat is. Én keményen dolgoztam azért hogy mindezt megtehessem és próbálok ott segíteni a barátaimnak ahol tudok.” Milyenek az új barátok, akik leginkább csak kihasználni szeretnének. „Nagyon nehéz, de nekem nem is megy könnyen a barátkozás. Sok emberrel találkozom de ezek csak felszínes barátságok. Az igazi barátaim azok akikkel éve óta ismerjük egymás.” Volt valami hatása rád a világ válságnak? „Látom a világ minden pontján hogy milyen nehéz az embereknek. A pénz kevés de élni kell valamiből. Szerencsére a zenére még ilyen körülmények közt is van igény. Sokat dolgozom és sok számot adok ki amik még mindig keresettek így optimista vagyok.” Úgy tudom félsz a repüléstől?Mi volt a legrosszabb élményed? „Nem igazán magához a repüléshez kapcsolódik, a gondok akkor kezdődnek mikor turbulenciába keveredik a gép vagy gyorsan ereszkedünk. Nagyon gyenge a gyomrom és ez ilyenkor rémálom. De már elfogadtam a dolgot mert ez együtt jár a munkámmal. ” Szlovénia volt a legkevésbé érintett ország a balkáni háborúban, a 90-es években. Milyen érzés mondjuk Boszniában játszani ahol komolyabb volt a helyzet? „Nem lehet elképzelni min mentek keresztül azok az emberek. Az infrastruktúra egyre jobb, a gazdaság fejlődik és kezdenek európai szintű klubok megjelenni. Közös pont például a McDonald's és ott van a globalizáció.” Az egyetlen probléma hogy az embereknek nincs munkája és ennek a következménye hogy nincs pénz a szórakozóhelyekre illetve nincs aki fellépjen bennük. Jugoszláviában van egy elég erős rajongói táborom. Nagyon szenvedélyesek az ottani emberek és igazán élvezik amit csinálok. Közös a múltunk így maguk közül valóként kezelnek. Most az ex-jugoszláv területekre koncentrálok.