Új szintre lépett a Salt-N-Pepa és a Universal Music jogi háborúja

Tovább éleződik a jogi konfliktus Salt-N-Pepa és a Universal Music Group között a klasszikus hangfelvételek jogainak visszaszerzése körül.

A major kiadó friss válasziratban támadta meg a duó fellebbezését abban az ügyben, amely több ikonikus felvétel — köztük a Push It — jogi tulajdonjogát érinti. A vita középpontjában az áll, hogy a legendás rapformáció visszaszerezheti-e a kontrollt a nyolcvanas évek végének meghatározó felvételei felett.

Az ügy még 2025 májusában került nyilvánosságra, amikor a Salt-N-Pepa beperelte az UMG-t arra hivatkozva, hogy a kiadó nem hajtotta végre a 2022-ben benyújtott felmondó értesítésüket. A művészek azt szeretnék elérni, hogy visszakerüljenek hozzájuk bizonyos hangfelvételek jogai, többek között a Hot, Cool & Vicious és az A Salt with a Deadly Pepa korszakából.

A jogvita alapja az amerikai szerzői jogi törvény egyik kulcsfontosságú része, a Copyright Act Section 203. Ez a szabályozás bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi az alkotók számára, hogy 35 év elteltével visszaszerezzék a korábban átadott jogaikat — feltéve, hogy az adott művek nem „work-for-hire” konstrukcióban készültek.

Az elmúlt években számos előadó és dalszerző próbált élni ezzel a lehetőséggel, mivel egy sikeres katalógus esetében több millió dolláros jogdíjbevételről és hosszú távú kontrollról lehet szó.

Az UMG azonban most azt állítja: ebben az esetben eleve nem történt olyan szerzői jogi jogátruházás, amelyre a Section 203 alkalmazható lenne.

A kiadó szerint az 1986-os szerződések nem tartalmaznak olyan nyelvezetet, amely a jogok jelen idejű átruházását bizonyítaná. Ehelyett — érvelésük szerint — a megállapodások azt rögzítették, hogy a Next Plateau Records már a felvételek létrejöttének pillanatától azok szerzőjeként és tulajdonosaként szerepelt.

A Salt-N-Pepa jogi csapata, élén Richard S. Busch-sal, ezzel szemben azt állítja, hogy az eredeti megállapodások igenis tartalmaztak jogátruházást vagy legalább kizárólagos felhasználási engedélyt, ami szerintük elegendő ahhoz, hogy a Section 203 szabályai életbe léphessenek.

A háttérben több évtizedes iparági láncolat húzódik: a Next Plateau a Salt-N-Pepa kereskedelmi áttörése után 1992-ben állítólag átadta jogait a London Records számára, amelyet később az UMG szerzett meg.

A tét messze túlmutat egyetlen előadó katalogusán. Az ügy precedensértékű lehet arra nézve, hogyan értelmezhetők a nyolcvanas évekbeli zeneipari szerződések, és milyen esetekben alkalmazható ténylegesen a Section 203 a klasszikus hangfelvételekre.

A mostani beadvány alapján az UMG lényegében erre az egyetlen kérdésre szűkíti a teljes jogvitát: történt-e egyáltalán olyan jogátruházás 1986-ban, amelyet ma vissza lehetne vonni.