Az Unusual kollektíva neve nem véletlen: a müncheni formáció tudatosan szakít a megszokásokkal, és olyan élményt teremt, amely túlmutat a zenén. Egy olyan szcénában, ahol sok előadó ugyanazokat a formulákat ismétli, ők a meglepetésekre és az erős vizuális identitásra építenek. Náluk a tech-house találkozik a színházzal, a klubhangulat a performance művészettel, a groove-ok pedig a sminkművészet rafinériájával.
Az Unusual filozófiája szerint nincs helye rutinoknak. Minden dal egy valós pillanatból születik, amelyből hang és kép egyaránt építkezik. Debütáló kislemezük, a „Stop Talking”, egy partiból merített inspirációt, ahol a történet zenei állásfoglalássá vált: „Ne beszélj. Én táncolok.” A vizuális megjelenés mindig párhuzamosan születik a zenével, így a fények, stílus és színpadi elemek szoros egységet alkotnak.
A kollektíva nem hagyományos értelemben vett duó. Minden tag világosan meghatározott szerepet kap, miközben közös víziót követnek. Az egyik alapító tudatosan a háttérben marad, míg a formáció arca a színpadon jelenik meg. „Az arcunk ugyan látható a színpadon, de mindig csapatként dolgozunk. Az előadók és a producerek egyaránt az Unusual részei.” A klasszikus zenei tapasztalatok, a produkciós szakértelem, a vizuális történetmesélés és a sminkművészet kombinációja adja egyediségüket.
Jelenleg a mesterséges intelligencia zenei produkciókban betöltött szerepével foglalkoznak – nem kevés szatírával. Következő kislemezük az AI világát dolgozza fel, baráti közreműködéssel. A stílusbeli nyitottság ellenére megőrzik egyedi karakterüket: erőteljes groove-ok, részletgazdag hangzás és világos dramaturgia határozza meg zenéjüket.
A közeljövőben új kislemezekkel és egy átgondolt vizuális koncepcióval készülnek, amely még szorosabban kapcsolja össze a zenét és a sminkművészetet. Az első utalások már megtalálhatók a közösségi médiájukon – természetesen Unusual módra: szokatlanul stílusos és minden részletre figyelő.
