2009 – 2026

Elektronikus zene Fesztiválok  Klubkultúra Hírek

Menü

Mainstream

Violet Grohl teljesen lecsupaszította a The Cure egyik legszebb szerelmes dalát

A Triple J stúdiójában egyetlen akusztikus gitár maradt Violet Grohl mellett, aki a High feldolgozásával saját tinédzserkori Cure-rajongásához nyúlt vissza.

Violet Grohl nem akarta újrajátszani a The Cure-t. Inkább lehántott mindent a High-ról, amíg csak a dal törékeny, szerelmes magja maradt. A Triple J Like A Version sorozatában egyetlen akusztikus gitárral adta elő az 1992-es számot, egészen más fényt vetve Robert Smithék eredetijére.

A választás mögött nincs különösebb megfejtés vagy gondosan felépített koncepció. Grohl egyszerűen régóta szereti a dalt. „Ez az egyik kedvenc Cure-dalom, és igazából nem is tudom pontosan, miért” – mondta. A High éveken keresztül újra és újra bekerült a lejátszási listáiba, és valahogy ott is maradt.

A dal eredetileg a The Cure 1992-es, kilencedik stúdióalbumán, a Wish-en jelent meg. Ez az a korszak, amikor a zenekar melankóliája már hatalmas popdalokkal találkozott, miközben Robert Smith jellegzetes gitárjai és romantikája egy pillanatra sem veszítették el furcsaságukat. Grohl szerint a High hangszerelése „gyönyörűen The Cure-os”, és tökéletesen sűríti magába a zenekar kilencvenes évek eleji világát.

Ő azonban éppen ezt a hangszerelést engedte el.

A Like A Version felvételén nem próbálta akusztikus eszközökkel rekonstruálni az eredeti rétegeit. A cél az volt, hogy a feldolgozás „amennyire csak lehet, nyers” maradjon, és előtérbe kerüljön az az érzelmi egyszerűség, amelyet Grohl a dalszövegben hall. Gyermeki örömnek, egyfajta tinédzserszerelemnek nevezte ezt az érzést – azt az állapotot, amikor egy szerelmes dalnak még nem feltétlenül kell bonyolultnak lennie ahhoz, hogy pontos legyen.

A The Cure-hoz fűződő kapcsolata is valahol ebben az életkorban kezdődött. Grohl 12–13 éves lehetett, amikor meghallotta a Friday I’m In Love-ot. A dal nem maradt egyszeri találkozás: innen indult az a bizonyos mélymerülés a zenekar diszkográfiájában.

„Azóta is hatalmas Cure-rajongó vagyok. Imádom Robert Smith-t” – mondta.

A session közben természetesen saját zenéjére is jutott idő. Grohl előadta az 595 című számát, amely a debütáló Be Sweet To Me albumon szerepel. A két felvétel egymás mellett azt is megmutatja, honnan érkeznek azok a hatások, amelyekből most saját dalszerzői karakterét építi.

Ez a karakter az elmúlt hónapokban már jóval nagyobb színpadokon is tesztelhette magát. Violet Grohl a múlt hétvégén először lépett fel a Reading & Leeds fesztiválon, miután betegség miatt két korábbi brit koncertjét el kellett halasztania. Tavasszal arról is nyíltan beszélt, milyen fiatal nőként helyet találni a rockzene közegében, és hogy pályája elején az egyik legfontosabb felismerése az volt: teljesen rendben van nemet mondani.

A Grohl vezetéknév persze elkerülhetetlenül ott van a történet mellett, ő azonban láthatóan saját tempóban próbál távolodni attól, hogy egyszerűen Dave Grohl lányaként beszéljenek róla. A Foo Fighters frontembere korábban maga mesélte, hogy lánya karrierjének bizonyos lépéseiről szinte kívülállóként értesül: még azt is egy közös vacsorán tudta meg, hogy Violet lemezszerződést kötött.

Közben a The Cure is egy aktív nyarat zárt, brit és európai koncertekkel, köztük a manchesteri Wythenshawe Park nagy szabadtéri estéjével és az Isle Of Wight fesztivállal.

Harmincnégy évvel a High megjelenése után azonban most nem egy hatalmas fesztiválszínpad mutatta meg, mennyi maradt a dalban. Elég volt hozzá egy hang, egy akusztikus gitár és valaki, aki tizenéves kora óta ugyanúgy szereti.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.

Login