Marco Bailey visszatekint: zenei szabadság, csalódások és inspiráló mérföldkövek

Marco Bailey neve évtizedek óta egyet jelent a kompromisszummentes technóval. A 90-es évekbeli klasszikus, a „Scorpia” a Bonzai kiadónál robbantotta be a nevét, amit aztán olyan meghatározó label-ek követtek, mint az Intec, a Drumcode és saját MB Elektronics kiadója. Most egy interjúban őszintén mesélt pályája fordulópontjairól, inspirációiról és csalódásairól.

A 2010-es évek különösen emlékezetesek voltak számára: új zenei kiadványok, friss lemezkiadók és saját eseményekjellemezték ezt a korszakot, ahol Bailey következetesen a művészi szabadságot helyezte előtérbe. Egy olyan iparágban, ahol gyakran a trendek dominálnak, ő az eredetiségre tette fel az életét.

Jon Hopkins zenei világa mély benyomást tett rá, mivel Hopkins hangzásvilága egyszerre érzelmes, technikailag kifinomult és művészileg bátor. Bailey szerint azonban a mai promóciós zeneanyagok többnyire algoritmusvezéreltek és ötlettelenek, ami komoly csalódást jelent számára.

Az egyik kiadó, amely pozitív kivételként hatott rá, Laurent Garnier COD3 QR projektje volt. Ez a label a zenei sokszínűség bátorságát képviseli, szemben sok más kiadóval, amelyek a kiszámíthatóságra és egysíkúságra építenek.

Marco a legemlékezetesebb pillanatai között említi a 2004-es I Love Techno teltházas estjét, tokiói fellépéseit, a Space Ibiza éveit és saját fesztiválját, az Elektronik Zoo-t. Ezeken az eseményeken újra és újra megerősítést nyert számára, hogy a zene ereje és közösségformáló hatása örök.

Számára tanulságos volt látni, hogyan fejlődött a technológia: ma már olyan eszközöket használhat, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Ironikusan megjegyzi, hogy néhány régi próbálkozása, amelyeket ma már „cikinek” érez, népszerűvé vált a közönség körében.

De egyvalami nem változott: a zene iránti szenvedélye. Ez hajtja őt ma is, új megjelenésekhez, új fellépésekhez, és új lehetőségekhez a technó határainak feszegetésére.