Új Memorymoog-emuláció érkezik a Xils Labtól

A Moog Memorymoog valóságos reneszánszát éli 2026-ban. Az Arturia és a Cherry Audio már elkészítette saját szoftveres változatát, az Akai pedig mintaalapú megközelítéssel nyúlt a legendás poliszintetizátorhoz. Most a francia Xils Lab is beszáll a sorba a MemoryTone nevű hangszerrel, amely egyelőre nem hivatalos bejelentésben, hanem a JRR Shop kínálatában bukkant fel.

A Xils Lab számára nem ismeretlen terep a klasszikus analóg hangszerek digitális újraalkotása. A Yamaha CS-80 által inspirált The Eighty után ezúttal az 1982-ben bemutatott Memorymoog kerül sorra, méghozzá az eredeti hangszer felépítését szorosan követő koncepcióval.

A MemoryTone ebből a szempontból eltér például a Cherry Audio Memorymode 2-től. Nem többrétegű, kibővített szintetizátorként közelíti meg az alapanyagot, hanem egyetlen layeren igyekszik visszaadni a klasszikus Memorymoog struktúráját, néhány olyan modern extrával, amelyek a mai produkciós környezetben már nehezen nélkülözhetők.

A hangszer lelke három, több hullámformát kínáló, PWM-képes oszcillátor, amelyekhez egy külön suboszcillátor is társul. Utóbbi nemcsak mélyebb tartományok hozzáadására használható, hanem LFO-ként is munkára fogható. Az oszcillátorok egy négycsatornás mixerbe futnak, amelynek negyedik csatornáján zajgenerátor kapott helyet.

A szűrőszekció a Memorymoog egyik meghatározó elemét idézi: 24 dB/oktáv meredekségű, önrezgésre képes ladder filter dolgozik cutoff-, rezonancia-, contour amount- és billentyűkövetési lehetőségekkel. Ez az a terület, ahol különösen sok múlik majd azon, mennyire sikerült a Xils Labnak modelleznie az eredeti hangszer karakterét, nem pusztán annak funkcióit.

A modulációs rendszer alapjai szintén ismerősek, de a fejlesztők itt már bátrabban nyúltak a formulához. Két ADSR burkológörbe, különféle követési és visszaállítási lehetőségek, valamint egy több hullámformát kínáló fő LFO áll rendelkezésre. Az Oscillator 3 és a suboszcillátor is használható további modulációs forrásként, így összetettebb, folyamatosan mozgó hangszínek is létrehozhatók.

A modern vezérléshez velocity, aftertouch, pitch bend és MPE-támogatás társul, a különböző forrásokat és célpontokat pedig egy hathelyes modulációs mátrix kapcsolja össze. Ez már jóval túlmutat azon, amit egy szigorúan korhű, 1982-es rekonstrukció kínálna.

Hasonlóan mai szemléletű az effektblokk is. Chorus, delay, phaser, reverb, EQ és resonator került a hangszerbe, ráadásul az effektek rugalmasan rendezhetők. A csomagot fejlett arpeggiátor, nagy gyári hangkönyvtár és saját patchek rendszerezésére is alkalmas presetkezelő egészíti ki.

A MemoryTone felbukkanása jól mutatja, mennyire felértékelődött a Memorymoog öröksége. Az eredeti hangszer a nyolcvanas évek elejének egyik nagyszabású analóg poliszintetizátora volt, hat hang polifóniával és hangonként három oszcillátorral, így egyszerre tudott masszív és összetett hangképeket létrehozni.

2026-ban már nem az a kérdés, készül-e róla újabb emuláció, hanem az, hogy az egyes fejlesztők mit kezdenek ugyanazzal az örökséggel. A Xils Lab a jelek szerint a hű rekonstrukció és a visszafogott modernizálás közötti utat választotta: megtartja a Memorymoog felismerhető architektúráját, de MPE-vel, modulációs mátrixszal és korszerű effektekkel igazítja a mai stúdiókhoz.