A Zeds Dead szerint az AI nem pótolhatja a zene történetét és érzelmi mélységét

Közel húsz éve építi sajátos zenei világát a torontói Zeds Dead, amelynek két tagja, Zachary Rapp-Rovan és Dylan Mamid a modern basszuszenét a hiphop, a soul és a filmtörténet különböző korszakaiból származó mintákkal kapcsolja össze. A páros az elmúlt években Észak-Amerika legnagyobb koncerthelyszínein is rendszeresen fellépett, most azonban úgy döntöttek, hogy egy időre háttérbe szorítják a turnézást, és több figyelmet fordítanak a stúdiómunkára. A döntés mögött nemcsak az új zenék iránti igény áll, hanem az a kérdés is, hogyan lehet megőrizni a régi felvételek emberi karakterét egy olyan korszakban, amikor a mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet kap a zenei produkcióban.

A Zeds Dead legutóbbi észak-amerikai koncertkörútja olyan helyszíneket érintett, mint a miami Factory Town, a New York-i Forest Hills Stadium vagy a Los Angeles-i Grand Park. A nagy közönség előtt bemutatott produkciók azonban továbbra is ugyanarra a szemléletre épülnek, amely a duót a torontói underground bulik idején is jellemezte: a régi zenék iránti kíváncsiságra, a lemezgyűjtésre és arra a meggyőződésre, hogy egy hangminta értékét nem pusztán a hangzása, hanem a története is meghatározza.

Rapp-Rovan és Mamid már pályafutásuk elején előszeretettel nyúltak klasszikus hiphop- és soulrészletekhez, valamint régi filmekből származó párbeszédekhez. Hatásaik Duke Ellingtontól Norma Jean Wrightig terjednek, és ezek a különböző korszakokból érkező inspirációk ma is meghatározzák a Zeds Dead produkcióit. A páros számára a mintázás nem egyszerűen egy jól használható énekrészlet vagy ritmus megtalálását jelenti, hanem annak felfedezését is, hogy az adott felvétel milyen zenei és kulturális környezetben született.

Ezt a megközelítést az élő fellépéseiken is igyekeznek érvényesíteni. DJ-szettjeiket egyfajta zenei történelemóraként kezelik, amelyben a súlyos basszusokhoz archív hangfelvételeket, filmrészleteket és korabeli képsorokat társítanak. A különböző elemeket szinkronizálva olyan audiovizuális élményt hoznak létre, amely egyszerre működik nagyszabású elektronikus zenei show-ként és a korábbi generációk alkotásaira tett utalások sorozataként.

Egy 1973-as Ann Peebles-vokál például egészen más környezetbe kerülhet, amikor modern basszusokkal és kortárs elektronikus ritmusokkal kapcsolják össze. A duó számára az ilyen pillanatok jelentik a mintázás egyik legfontosabb értékét: egy régi felvétel új közönséghez juthat el anélkül, hogy teljesen elveszítené eredeti karakterét. A Zeds Dead ezzel a módszerrel nemcsak saját hangzását építi, hanem olyan előadók és korszakok felé is irányíthatja a hallgatók figyelmét, amelyekkel máskülönben talán nem találkoznának.

A páros zenei gondolkodásában különösen fontos szerepet kap az eredeti felvételek atmoszférája. Szerintük egy régi zongorafelvétel hangzását nem kizárólag maga a hangszer határozza meg, hanem az a szoba is, amelyben megszólalt, a mikrofonok elhelyezése, a felvételi körülmények és az előadás apró sajátosságai. Ezek együtt olyan karaktert adnak a zenének, amelyet mesterséges eszközökkel nehéz hitelesen visszaállítani.

Ez a szemlélet a generatív mesterséges intelligenciához való viszonyukat is meghatározza. Rapp-Rovan szerint a valódi zenei érdeklődés a múlt felfedezéséből és megértéséből fakad, miközben az AI-modelleknek nincs saját történetük vagy személyes tapasztalatuk. A rendszerek korábbi emberi alkotások alapján tanulnak, majd ezek mintázataiból állítanak elő új tartalmakat, ami szerinte alapvetően különbözik attól, amikor egy zenész tudatosan választ ki és értelmez újra egy történeti jelentőséggel bíró felvételt.

A Zeds Dead ugyanakkor nem utasítja el a technológiai fejlődést. A két producer szívesen használ olyan eszközöket, amelyek megkönnyítik a meglévő hanganyagok feldolgozását, például a sávszétválasztást vagy a hangszínek módosítását. Ezeket a megoldásokat az alkotói folyamatot támogató eszközöknek tekintik, amelyek új lehetőségeket teremtenek a régi felvételek kreatív felhasználásában. A generatív rendszerekkel kapcsolatban viszont attól tartanak, hogy a gépi előállítás túlsúlya fokozatosan háttérbe szoríthatja azokat az emberi döntéseket és kulturális összefüggéseket, amelyek a zenét számukra igazán érdekessé teszik.

A különbség tehát nem egyszerűen a régi és az új technológia között húzódik. A duó számára az a meghatározó kérdés, hogy egy adott eszköz segíti-e a zenészt saját elképzeléseinek megvalósításában, vagy a kreatív folyamat lényegi részét is átveszi tőle. Úgy látják, az elektronikus zene könnyen veszíthet érzelmi mélységéből, ha a produkciók egyre inkább automatikusan generált hangzásokra épülnek, miközben eltűnik mögülük a konkrét zenei inspiráció és a történeti kontextus.

Az elmúlt években Rapp-Rovan és Mamid folyamatosan ingázott a stúdió és a koncerthelyszínek között. A nagyszabású turnék egyre nagyobb közönséget hoztak a Zeds Dead számára, ugyanakkor a sűrű fellépési program mellett nehezebbé vált hosszabb időt szánni az elmélyült kísérletezésre. A legutóbbi koncertkörút után ezért úgy döntöttek, hogy hosszabb szünetet tartanak az utazásban, és zavartalanul dolgoznak tovább új zenei ötleteiken.

A döntés nem a Zeds Dead lezárását jelenti, hanem inkább visszatérést ahhoz az alkotói folyamathoz, amelyből a projekt eredetileg kinőtt. A régi lemezek kutatása, a különleges hangminták megtalálása és a különböző korszakok hangzásainak összekapcsolása időigényes munka, amelyhez a két producer most nagyobb szabadságot szeretne biztosítani magának.

A következő időszakban elsősorban az foglalkoztatja őket, hogyan lehet a mintázás hagyományát új technikai lehetőségekkel továbbfejleszteni úgy, hogy közben megmaradjon az eredeti felvételek atmoszférája. A cél nem feltétlenül a korábbi hangzás megismétlése, hanem annak a szemléletnek a megőrzése, amely a Zeds Dead zenéjét közel két évtizede meghatározza.

Miközben a generatív AI egyre könnyebbé teszi különböző stílusok és hangzások utánzását, Rapp-Rovan és Mamid továbbra is a valódi zenei múltban keresi az inspirációt. Számukra egy archív felvétel nem csupán felhasználható hanganyag, hanem egy adott kor, helyszín és előadó lenyomata. A Zeds Dead következő fejezetének egyik legfontosabb kérdése így az lesz, hogyan tudják ezt a történeti mélységet megőrizni, miközben saját elektronikus hangzásukat is tovább alakítják.