54 éves korában elhunyt Teena Marie, az R&B első nagy fehér énekesnője. Karrierjét gyerekkorában kezdte, a Motown kiadónál adta ki első lemezeit, Rick James funklegenda volt a mentora. Hosszabb szünet után 2004-ben sikeresen tért vissza. Ő mentette meg az utcáról Lenny Kravitzet.
Mary Christine Brockert 1956-ban született Santa Monicában; bár fehér családból származott, Los Angeles egy főleg feketék és latinok által lakott negyedében, Venice-ben nőtt fel. Gyerekkorától énekelt, tévéműsorokban is szerepelt, 1976-ban pedig leszerződtette a legendás Motown kiadó. Ennek vezetője, Berry Gordy - bár az énekesnő halálára kiadott közleményében
azt írja: "az egyetlen dolog, ami fehér volt benne, a bőre" - aggódott, hogy a fekete közönség elfogad-e egy fehér énekesnőt. Ezért 1979-es debütáló lemeze, a
Wild And Peaceful borítóján az óceán és nagy felhők láthatók; csak második,
Lady T című albumán (1980) szerepelt a képe. Még az is felmerült, hogy a Teena Marie név helyett inkább a feketébbnek hangzó Tina Trysont vegye fel.
Az Ivory Queen Of Soul névvel illetett énekesnő magáról
azt mondta: "Fekete zenész vagyok fehér bőrrel. Végső soron az számít, hogy arról énekelj, ami a lelkedben van." 2006-ban egy interjúban elárulta, hogy még mindig előfordul, hogy azt mondják neki: "nem is tudtam, hogy fehér vagy." Tulajdonképpen ugyanúgy áttört egy faji korlátot, mint azok a fekete előadók, akik meghódították a fehér közönséget, csak a másik irányból.
Már első lemezét is Rick James funklegendával készítette, aki amolyan zenei mentora és szeretője is volt, több duettjük sláger is lett. Sokáig dolgoztak együtt, bár kapcsolatuk nem mindig volt kiegyensúlyozott. A több hangszeren játszó Teena Marie harmadik albumát (
Irons In The Fire, 1980) már maga írta és producerelte. Az
It Must Be Magic (1981) lett az első aranylemeze, valamint az utolsó, amit a Motownnál adott ki. 1982-ben összekülönbözött a céggel, mert nem kapta meg a jogdíjakat; ennek a vitának az eredménye lett az a kaliforniai törvény, amit azóta is Brockert Initiative néven emlegetnek, és ami megkönnyítette azoknak az előadóknak, akiket lemezcégük nem támogatott megfelelően, hogy kiszabaduljanak szerződésükből.
Teena Marie ezután az Epic kiadóhoz került, itt megjelentetett lemezei közül a
Starchild (1984) aratta a legnagyobb kereskedelmi sikert, a rockos
Emerald City (1986) lepte meg a legjobban a rajongókat. A saját Sarai Records nevű cégénél megjelentetett
Passion Play (1994) után egy időre visszavonult a zenéléstől, néhány tévéműsorban szerepelt ugyan, de leginkább lánya, Alia Rose nevelésének szentelte az idejét (ő Rose Le Beau művésznéven kezdett énekelni). De így is jelen volt a zenei életben, hiszen sokszor hangmintázták számait (mint ahogy utóbbi albumain ő is nyitott a hiphop felé); a Fugees:
Fu-Gee-La című száma pedig az
Ooo La La La című 1988-as dalának refrénjét vette át.
2004-ben sikeresen tért vissza, mégpedig a Cash Money Recordsnál; itt kiadott két albuma után utolsó lemezét a Stax jelentette meg 2009-ben; címe
Congo Square volt, a tér neve, ahol New Orleansban a vasárnaponként találkoztak az erre a napra a munkából elengedett rabszolgák; az albumon az énekesnő tiszteleg Barack Obama és Martin Luther King özvegye előtt is.
Teena Marie-t otthonában, álmában érte a halál, oka egy agyát megbénító roham volt. Az emléke előtt tisztelgő nyilatkozatok közül
Lenny Kravitzé váltotta ki a legnagyobb figyelmet: a zenész ugyanis korábban nem beszélt arról, hogy tizenhat éves korában, amikor utcazenészként tengette életét, Teena otthon adott neki, hangszereket biztosított számára, elvitte fellépéseire és a stúdióba is. Bár az utóbbi években már nem tartották a kapcsolatot, örökké hálás lesz neki. "Zseni volt, egy igazi kincs: zeneszerző, hangszerelő, énekes, zenész, egyedi és alulértékelt."
