Miért szeretünk megijedni? – A félelem tudománya és az adrenalin öröme

Az a pillanat, amikor lassan haladsz egy kísértetjárta házban, összegörnyedsz, ahogy befordulsz a sarkon, és várod, hogy valami ijesztő történjen – mégis valahogy élvezed. De miért van az, hogy az emberek pénzt fizetnek azért, hogy megijedjenek, miközben a valódi félelem a legrosszabb érzések egyike?

Dr. Frederic Bertley, a Tudomány és Ipari Központ (COSI) vezérigazgatója szerint a félelem az agy egyik legérdekesebb trükkje. Ez a beépített riasztórendszerünk, amely az életben maradást szolgálja, de biztonságos körülmények között szórakozássá válhat. „Amint valami megijeszt minket, az agy riasztórendszere, az amygdala, működésbe lép” – magyarázta. „A szívünk gyorsabban ver, a pupilláink kitágulnak, és az adrenalin elárasztja a testet, mielőtt még gondolkodni kezdenénk.”

Ez az ősi, harcolj vagy menekülj reakció már rég létezett, mielőtt horrorfilmek vagy ijesztő vidámparkok születtek volna. Amikor azonban kiderül, hogy a fenyegetés nem valódi, az agy megkönnyebbül, és a félelem izgalommá, majd nevetéssé alakul. Ez a váltás adja a „félelmetes, de mégis jó érzés” paradox élményét.

Nem mindenki vágyik erre. „Ez biológia és élettörténet egyszerre” – mondta Bertley. Vannak, akik vonzódnak az adrenalinhoz, mások viszont a félelmet a veszéllyel kötik össze. Aki gyerekként a családjával nézett ijesztő filmeket, annak a félelem egyben összetartozást és nevetést is jelenthetett, míg mások számára inkább szorongást idéz elő.

De miért térünk vissza újra és újra a borzongásért? Azért, mert az emberek kívánják az eltérő élményeket, és egy kísértetjárta ház vagy egy rémisztő film lehetőséget ad arra, hogy biztonságos távolságból flörtöljünk a veszéllyel. A feszültség, ami az „ezt nem kéne élveznem” és a „mégis jól vagyok” között feszül, egy különös, izgalmas élményt hoz létre.

A félelem tehát nem tűnt el a modern életből – csak átalakult. Ma már nem oroszlánoktól, hanem gyors autóktól, zajos tömegektől vagy horrorjelenetektől félünk. „A környezetünk megváltozott” – mondta Dr. Bertley –, „de a biológia nem.”