A KCAL-FM egyetlen nap alatt kirúgta teljes műsorvezetői csapatát

Pénteken még élő műsor szólt a kaliforniai KCAL-FM 96.7 hullámhosszán, szombatra azonban teljesen automatizált lejátszás vette át a helyét. Az állomás augusztus 1-jén egyetlen lépéssel megszüntette teljes on-air csapatát, ezzel lezárva egy korszakot.

A legmeghatározóbb búcsú Daryl Norsellé volt, aki 42 évet töltött az állomásnál, ebből 36 éven át vezette a délutáni műsort. Aznap hagyta el utoljára a stúdiót.

A döntés azért is meglepő, mert a rádió hallgatottsága nem csökkent. A Nielsen Audio 2026 júniusi adatai szerint a KCAL közönségaránya 2,0-ról 2,9-re emelkedett. Az új programigazgató, Gary Springfield ugyanakkor az SFGATE-nek elmondta, hogy a leépítés kizárólag gazdasági okokból történt.

Szerinte a hagyományos, élő műsorvezetőkre épülő modell már nem volt nyereséges, még a növekvő hallgatottság ellenére sem.

A leépítés minden fő műsorsávat érintett. Távozott a reggeli műsor házigazdája Patrick Tish, a déli sávot vezető Nikki Preston, a délutáni műsor ikonikus hangja Daryl Norsell, valamint az esti műsorvezető John DeSantis is. Velük együtt a részmunkaidős és beugró munkatársak – köztük Lacey Kendall, Tim Brown és Steve "Razz" Brazill – szintén elveszítették állásukat.

DeSantis, aki korábban hat éven át programigazgatóként is dolgozott az állomásnál, közösségi oldalán így fogalmazott:

Norsell ezzel szemben inkább személyes búcsúként tekintett az utolsó napjára. Bejegyzésében azt írta, hogy a napi négy stúdióban töltött óra több mint három évtizeden át a napja legjobb része volt, és nem keserűséggel, hanem hálával köszönt el a hallgatóktól.

Fontos ugyanakkor, hogy az átállás nem mesterséges intelligenciára épülő rádiózást jelent. A KCAL továbbra is hagyományos rádióautomatizálási rendszert használ: az állomáshangok és voice-over felvételek emberi hangok, a zenei rotációt továbbra is szerkesztők állítják össze, csupán az adás lebonyolítása történik élő műsorvezetők nélkül, előre ütemezett lejátszási listákkal.

A háttérben egyszerű üzleti logika áll. A magasabb hallgatottság nem feltétlenül jelent arányosan nagyobb bevételt, miközben a bérek, juttatások és a műsorgyártás költségei folyamatosan emelkednek. Az automatizált működés ezek jelentős részét megszünteti, miközben a zenei kínálat változatlanul adásban maradhat.

A KCAL döntése így nem a hallgatottság visszaeséséről, hanem a hagyományos kereskedelmi rádiózás gazdasági modelljének átalakulásáról szól. A zene tovább szól, de a mikrofonok mögött már nem ülnek élő műsorvezetők.