A KPop Demon Hunters énekesei kemény üzenetet küldtek a Women In MUSic gálán

A Billboard Women In Music gála záróelismerését, a Women Of The Year díjat vette át a KPop Demon Hunters dalának énekes triója a Hollywood Palladium színpadán, és az iparág működését bíráló, személyes hangvételű beszédekkel álltak ki a nők és az ázsiai előadók képviselete mellett. Member EJAE úgy fogalmazott: “ As an Asian woman, the lack of representation was obvious to me ”, felidézve, hogy az US -ban felnőve “ I rarely saw other artists who looked like me on western stages, ” ezért a „ becoming a K-pop idol. When that didn ” út felé fordult, de amikor ez nem jött össze, dalszerzőként talált új irányt. „A zene nem kérdezte, ki vagyok – nem lát fajt vagy nemet, csak igazságot kér. Amikor a teljes igazságomat vittem bele – a hangomat, a koreaiságomat, a nőiségemet – minden elmozdult.” Hozzátette: a nők ereje nem az alkalmazkodásban, hanem az igazság kimondásának állhatatosságában van, és arra biztatta a nőket, hogy ne halkítsák le történetüket: az identitás nem akadály, hanem erőforrás. Ezt követte Rei Ami nyers kritikája: “ being a woman in this male-dominated industry is honestly ass .” Szerinte sokszor kétszer annyit kell dolgozni mosollyal az arcon, miközben minden részletet kicikiznek: egyszer „túl vékony”, másszor „túl kövér”; hol „semmit sem ad”, hol „túlzásba visz mindent”. „Lehetetlennek tűnik létezni – és ha még magabiztos is vagy, azt keresztre feszítik.” Úgy vélte, épp ez a magabiztosság ijesztő: „nincs félelmetesebb, mint egy nő, aki tudja, mit akar”. A kitartást „szupererőnek” nevezte, és hozzátette: „nem vagyunk túl sokak; nem vagyunk túl hangosak. Pontosan azok vagyunk, akiknek gondoljuk magunkat.” Végül Audrey Nuna meghatottan – saját bevallása szerint ritkán sír nyilvánosan – arról beszélt, hogy 2019-es debütje óta sosem tudott azokra a dobozokra ráilleszkedni, amelyekbe koreai–amerikai nőként elvárták volna. Különösen nagy jelentőségűnek nevezte, hogy egy olyan film dalát képviselheti, amely szerint a világnak a nők teljes, „legfurcsább” és legautentikusabb önmagára van szüksége – „szavakkal leírhatatlanul felemelő”. A három előadó üzenete együtt azt hangsúlyozta, hogy a KPop és a nyugati popipar metszéspontjában is akkor nyílik tér, ha a nők saját hangjukat erősítik fel – nem pedig elnémítják.