Nem csak öt érzékünk van – az emberi érzékelés jóval összetettebb

Látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás – évszázadok óta ebben az ötös felosztásban tanulunk az érzékelésről. Arisztotelész rendszere annyira beépült a gondolkodásunkba, hogy sokáig fel sem merült: ez talán nem a teljes kép. A modern idegtudomány és pszichológia azonban mára világossá tette, hogy az emberi érzékelés ennél jóval gazdagabb és összetettebb.

Az Edinburghi Egyetem „Rethinking the Senses” projektje évek óta vizsgálja, hogyan működik valójában az érzékelés. A kutatások szerint az egyensúlyérzék, a testhelyzet érzékelése, a hőmérséklet, a fájdalom vagy a belső testi állapotok figyelése mind önálló érzékelési rendszerek, nem pusztán az öt alapérzék mellékágai.

Charles Spence, az Oxfordi Egyetem professzora úgy fogalmaz: az emberek valójában 22 és 33 közötti számú érzékkelrendelkezhetnek. Az érzékelés soha nem egyetlen csatornán keresztül zajlik, hanem folyamatosan egymásra ható jelek hálózataként. Ez a keveredés alakítja azt is, hogyan érzékeljük az ételt, a mozgást vagy akár az érzelmeinket.

Az ízlelés jó példa erre az összetettségre. A nyelv önmagában csupán az édes, sós, savanyú, keserű és umami ízeket érzékeli. Amit azonban egy gyümölcsnél vagy egy csésze kávénál „íznek” hívunk, az valójában a szaglás, az ízlelés és a tapintás együttműködésének eredménye. Ezért tűnik minden étel jellegtelenebbnek, ha eldugul az orrunk.

Hasonló összefonódás figyelhető meg a test más rendszereiben is. Az egyensúlyi rendszer nemcsak az állásért felel, hanem a térbeli tájékozódást is segíti, míg az úgynevezett interocepció a belső jeleket követi: a szívverést, az éhséget, a teltségérzetet vagy akár a feszültséget.

Kísérletek sora mutatja, mennyire rugalmas ez a hálózat. Előfordult például, hogy a lépések hangjának megváltoztatása hatással volt arra, könnyebbnek vagy nehezebbnek érezték-e magukat a résztvevők járás közben. Más vizsgálatok szerint a háttérzaj az ízérzékelést is módosítja – nem véletlen, hogy a paradicsomlé sokaknak jobban esik repülés közben.

Az emberi érzékelés tehát nem elszigetelt csatornák gyűjteménye, hanem egy folyamatosan működő, egymásba fonódó rendszer, amely minden pillanatban értelmezi a körülöttünk lévő világot. Az öt klasszikus érzék csupán kiindulópont – a teljes kép ennél jóval összetettebb, és talán éppen ezért ennyire emberi.