Bulizók követelték vissza a belépő árát, mert Nina Kraviz nem technot játszott

A hétvégén történt meg Nina Kravizzel, hogy panaszkodtak a szettjére, amit játszott. Sőt néhányan a belépőjegyük árát követelték vissza, mert Nina nem techno szettet rakott. Ezt pedig Ő maga mesélte el a facebook oldalán.

Íme a teljes történet:

"Tegnap Melbourne-ben játszottam egy helyen, a tengerparton. Különleges élmény volt több okból is. Körülbelül 4 ezer ember előtt adtam egy 3 órás, csillagászati záró szettet. Marcel után léptem színpadra, aki a közönséget tökéletes állapotban adta át nekem. Spontán, helyenként eklektikus, de mégis koherens szett volt ez, ami azonban jól tagolható részekre volt osztható.

Volt egy utaztatós, viszonylag lassabb rész, aminek a csúcspontja a „Blood on my hands” Villalobos féle remixe és egy egyelőre unreleased Erofeev zene, az „Abdumanob” volt, ami viszont hamarosan megjelenik Nikita Zabelin kiadójánál, a Resonance-nál. (Nagyon boldog voltam, mert az öböl látványa, a naplemente és az arcomat fújó erős szél együttes hatása egy másik dimenzióba repített.)

Mielőtt teljesen besötétedett volna, volt egy törtütemű rész, Bjarki közelgő „Fresh Jive” és Eric Martin „Emergency” zenéivel. És volt még zene, az abszolút „EZ MIIIICSODA?” rész a mostani szettjeimben, egy alapvetően basszussal teli techno, repetitív orosz szöveggel (nem az enyémmel), ami körülbelül másfél perc után hirtelen felugrik 155 BPM-re, és egy kiállás után igazi drum ’n’ bass-re vagy inkább hardcore-ra vált át (a hardcore itt a maga klasszikus d’n’b gyökerű definíciójában értendő), aztán folyamatosan visszalassul 129 BPM-re és visszaáll egy magamfajta stílusú zenére. Igazi gyöngyszem ez egy orosz lánytól, aki nem más, mint Mira aka ISHOME aka Shadowax. A  szám címe „I want to be a stewardess” és hamarosan meg is fog jelenni a Trip-nél.

Volt még egy igazi ghetto house/elektro rész is Dj Slugo „Wouldn’t you like to be a hoe” számával (amit körülbelül tíz éve játszok már) és egy Dj Assault trackkel. Mindkét zenét az eredeti sebességében adtam le.

Végül, de nem utolsósorban volt egy gyors, trance-es, acid techno rész is igazi klasszikusokkal, unreleased és igazán nehezen megtalálható darabokkal, köztük egy ritka ausztrál mesterművel, amely eredetileg trance lenne, de ha lelassítva játszom, átvált technová.

Meg kell vallanom, igazi vad, rave-es mix volt ez, még a saját mércémhez mérten is. J Soha nem tervezem meg előre a szettemet, így az mindig totálisan kiszámíthatatlan. Most kényelemben éreztem magam és teljesen magabiztos voltam, egy cseppet sem aggódtam amiatt, hogyha lejátszom ezeket a zenéket, akkor esetleg nem értik majd. A közönség teljesen jól fogadta, és ahogy láttam, a tánctér tömve volt egészen a legvégéig. Egészen jó show lett volna, ha nem kaptam volna olyan érdekes visszajelzéseket, ami miatt ez a különösen hosszú poszt is született.

Néhányan panaszkodtak, sőt voltak, akik a pénzüket akarták visszakapni. Ez ideáig teljesen rendben is van, de volt valami, ami igazán megérintett. Az emberek „technot” akartak, és a véleményük szerint tőlem nem azt kapták – habár amit zenéltem, az legfőképpen techno volt, legalábbis az én értelmezésem szerint, ami egy kicsivel szélesebb spektrumot képvisel. Lehetséges, hogy egy három órás dübörgő szettet vártak, én azonban olyat adtam nekik, amire nem számítottak. De meglepő módon a legnegatívabb kommentek amiatt érkeztek, hogy a legvégén egy vad d’n’b rész volt a szettemben. Úgy tűnik, hogy Ausztráliában napjainkban nem igazán népszerű a d’n’b. J

Nos, mit mondhatnék. Mindenkinek joga van a saját véleményhez, de idő, tapasztalat és tudás kell ahhoz, hogy helyesen megformáljuk azt.

Úgy nőttem fel, hogy kicsit eltérő koncepcióm volt a zenéről, ugyanis szerintem az egy hatalmas térben képzelhető el, ahol minden mindennel összekapcsolódik. Ezt a koncepciót követve a techno és a disco közötti út nagyon rövid. Ezen felül úgy hiszem, hogy a zene a szabadságról, a szabad véleménynyilvánításról szól és tökéletes eszköz arra, hogy összekösse a különböző típusú embereket. Személy szerint mindig szerettem a kevésbé egyértelmű, vagy kevésbé kiszámítható darabokat, mert az ismeretlen mindig vonzóbb számomra, mint az, amit már egyszer volt szerencsém megtapasztalni. Mindig szerettem Laurent Garniert pontosan ezért, illetve a zenével való különös kapcsolatáért.

Pozitívumként szeretném a legmelegebb üdvözletemet küldeni azoknak, akik azért szeretnek, mert önmagamat adom. Azoknak pedig, akik nem értik azt, amit csinálok, azoknak köszönöm, hogy benéztek.

Szeretettel,
n"