Carl Cox - Interjú (Ibizáról, Spaceről és a jövőről)

A Mixmag magazin sorozata, a Live & Direct azzal a céllal indult útjára, hogy jobban megismerhessük a dj-ket, a klubokat, ahol játszanak, valamint a közönséget, amelyeket bevonnak a szettjeikbe. Ennek a sorozatnak a legutóbbi epizódjában Carl Cox és rezidenciája, a Space Ibiza volt terítéken. Egyesek szerint ő „Ibiza Királya”, mások azt mondják, a Space-ben megrendezésre kerülő partijai egyenesen a Fehér Sziget abszolút klubélményét testesíti meg. Egyike a Playa d’en Bossa-n sétálgató embereknek, ugyanakkor egyben a szcéna egyik nagysága – és egyre inkább evangéliumi szintre jut az a gondolat, hogy a legtisztább értelemben Carl Cox maga a puszta erő. A Space-ben már tizenharmadik éve fut a rezidenciája, és a keddi partija, a Music is Revolution egyike azoknak, amiket vastagon kiemelnek az ibizai bulinaptárakban. Saját szavait idézve ötvözi a régit és az újat, vagyis Danny Tenaglia, Masters At Work és MK olyanokkal karöltve, mint The Martinez Brothers, Hot Since 82 vagy Mano Le Though. Nem magyarázza túl, miről szólnak ezek az események igazából. Jó zenék jó időben, közben a szabadságodon élvezed a napsütést, a lüktetést, amelyet amúgy egyből megszeretett, miután a ’80-as években először járt a szigeten. Akkor még egy ütött-kopott Fiat Pandában aludt. Most már saját villája van, amely a Music Is Revolution főhadiszállása is egyben. Sok minden változott az évek során, de Cox elkötelezettsége a house zene és a klub kultúra felé továbbra is maximális. Június 24-én nyitott meg idén a nyári rezidenciája, amit Carl Cox egy tíz órás szettet adva ünnepelt meg, amelynek utolsó két óráját külön a Mixmax magazin részére rögzített is. Az alábbi interjúban választ kapunk a Music is Revolution mögött rejlő szellemiségre, arra, hogyan válogatja a zenéket hétről-hétre, hogyan bírja ki a maratoni szetteket, valamint természetesen Ibiza 2014-es állapotáról is képet kapunk. Plusz a Mixmag feltett még egy fontos kérdést: tizenhárom év eltelte után meddig lesz még ott a Space-ben? - Csütörtök reggel van és Te épp a villád konyhájában ülsz, a számítógépedről hallgatod a zenét, az esti Space-beli fellépésed előtt. Ez az általános folyamat, ahogy összerakod a zenéket a szettedhez? - Igen, így szoktam. Óriási mennyiségű zenét kapok, amiket küldenek, hogy játsszak hétről-hétre. És ezeket mind meg kell hallgatnom, mert sok van közülük, amiket tényleg le akarok játszani majd. Szeretek naprakész lenni, így annyi zenét csekkolok, amennyit csak tudok, mielőtt elindulnék a klubba, szóval így biztos lehetek, hogy mindig felkészült és eléggé veszélyes vagyok. Manapság az a helyzet, hogy a szettjeimet okostelefonokon vagy online rögzítik. A tracklist mindig kikerül, az emberek minden héten rákeresnek. Nem akarják, hogy ugyanazokat a zenéket játsszam hétről-hétre. De a nehéz része inkább az, hogy a klubokban az emberek minden héten cserélődnek. Szóval, még ha ugyanazokat a zenéket is játszanám, a közönség már nem ugyanaz. Nem akarok nagyon nagyokat változtatni, mivel az adott hétvégén részt vevő emberek nem hallották a múlt heti szettemet. Vagy ha online mégis visszahallgatták, nem akarnak egy drasztikusan másat hallani, mert kíváncsiak a korábban felhangzó zenékre. Annyi sok választás van már itt a szigeten, hogy nem engedhetek meg magamnak egyetlen hibát sem. A kockázat sokkal nagyobb itt, mint bárhol máshol. Nem mehetek végig csak simán a Beatporton. Lejátszok egy zenét onnan, aztán valaki azt mondja: „Ez már megvan nekem három hete!”. Ennyire nehézzé vált a helyzet. Amikor még sok évvel ezelőtt zenéltem és lemezeket vásároltam, csupán néhány lemezt tudtál beszerezni, amik limitált példányszámban voltak és csak néhány lemezboltban. Ha megtetszett egy lemez, de nem vásároltad meg, két hetet kellett várnod a következő szállításig. De ugyanakkor volt elég időd arra, hogy megszerezd, ráadásul elsőként szerezd meg – az emberek azt gondolták, „senkinek nincs meg ez a zene, szóval ha legközelebb hallani akarom, el kell mennem, hogy halljam Coxytól”. Most ha megvásárolod a legújabb Dixon vagy Solomun lemezt, biztos lehetsz benne, hogy mindenkinek megvan. Túl kell ezeken látni és közvetlenül kell megkeresnem a producereket, akiket kedvelek, hogy megkérjem őket, ne küldjenek másnak zenét egy pár hétig, így van időm megismerni azokat, és amikor megjelennek, én vagyok az első, aki lejátssza azokat. - Szóval még mindig megvan a white label vagy dubplate kultúra, így ha akarod, amint kész a végleges verzió, már bombázhatod is vele az embereket? - Teljes mértékben. Manapság mindig megkapom ezeket a zenéket, amint kész vannak a stúdiómunkálatokkal. Az emberek azonnali visszajelzést várnak, amint befejezik a zenekészítést. Ha egy zene elég jó és nagyszerűen szól, akkor azt le fogom játszani. - Nehéz összerakni egy szettbe azokat a zenéket, amiket még csak aznap reggel hallottál először? - Elég gyorsan ráérzek arra, hogyan szól egy zene, de mindig van benne olyan kiállás vagy egy drop, amit nem veszek észre, így amikor élőben zenélek, csak megy a „bang, bang, bang” aztán semmi. Én meg csak állok ott, hogy „Jézus, ki kapcsolta le a fényeket?”. - Kicsit bonyolult, ha nem ismered. - Így van. Csak akkor hallod őket, ha végighallgatod az egész lemezt. De mennyi időm kellene, hogy legyen erre? 80-100 zenén megyek végig egy nap. Megtölti a fejedet. Egyszerűen muszáj szortírozni. - Azt mondtad, nagy a kockázat Ibizán. Ez az, ami annyi idő után is még mindig a Space-hez köt? - Az nem lehet, hogy idejössz egy zsák régi lemezzel és azt hiszed, ez így jól van. Egy eszmével kell idejönnöd, amit végig a fejedben tartasz és mintegy mellvédként magad előtt tolva a zenén keresztül érvényesítesz. Nem töltheted le a Beatport top 10-et, mert azt túl könnyű, bárki utánad csinálja. Ez egy nyaralóhely, nem Berlin. Nyaraláskor az jár az emberek fejében, hogy van egy bizonyos keret, amit el akarnak költeni, és ha elmennek valahova itt a szigeten, akkor a lehető legjobb lehetőséget keresik. Szóval nem akarnak egy olyan dj-t, aki egyedül van azzal a gondolattal, hogy a zene, amit játszik, az jó. Nem, olyat akarnak, akik valami újat hoznak a tánctérre, akik rászánják az időt arra, kiválogassák a helyhez megfelelő zenéket. Ha egy dj jó, akkor arra gondolsz, mikor elmész, hogy „Ezt élveztem, visszajövök jövőre is, vagy ha tehetem, már három hét múlva is akár”. Ez az az eszme, ami visszahozza az embereket. Tudom, milyen érzés a közönségben lenni, és ez alapozza meg az én zenéimet is, hogy tudom, milyen érzés lehet a dj pult túloldalán állni. Ez volt az, ami mindig hajtott – úgy állok az emberekhez, ahogy saját magamhoz. - Miért éppen a te partid a Space-ben a legismertebb buli Ibizán? - Mert minden valódi. A közönségünk azt gondolja: „Nyaralok, jól akarom érezni magam, ezek a zenék azok, amik felráznak, és remélem, felcsípek valakit, mert Coxy azokat a zenéket játssza, amire muszáj megismernem azt az embert”. Kimozdulsz, jól érzed magad, tökéletes. Megszületett még egy techno bébi. Erről szól az egész. Élvezned kell az egészet, aztán egy hatalmas mosollyal az arcodon távozol. - Hiányolsz valamit a régi időkből? - Igen is és nem is. Ez, ahol most vagyunk, nagyszerű hely. Az én generációm egyáltalán nem gondolja azt, hogy ez egy rossz hely, a mostani generáció az, aki ilyeneket gondol. Mindig azon voltam, hogy mi fog legközelebb történni. A mostani generáció olyanokat hallgat, mint a Disclosure. Bár még mindig van hely számomra, már gondolkozok azon, mi fog később történni. Nagyszerű emlékeim vannak a korai évekből, a Summer Of Love és az a szett a mérce, de nem vagyunk rossz helyen most. Azt hiszem, most egész jó. Nem lehetek önző. Nagyszerű időket éltem meg régen és nagyszerű időket élek meg most is. - Amikor az emberek Ibiza jelenlegi helyzetéről beszélnek, mindig szó van a változásról. Megtartja vajon az underground arculatát? - Muszáj megtartania. Nyilvánvalóan van egy EDM hullám, ami a sziget klubjait is érinti, de ezt kordában tudják ezt tartani. Steve Aoki a Pacha-ban megváltoztatta a klub arculatát, de az egész még David Guetta-ig vezethető vissza, ő volt az, aki először előtérbe hozta ezeket az előadókat. Az Ushuaia hozza el a szigetre a legnagyobb EDM előadókat és 5000 emberrel is elbírnak. Aviciit elhozni pénzbe kerül és valahogy pénzt is kell csinálni. Megvan ez a naprakész hangzás is, amire a kölykök fel-le ugrálnak, de ugyanakkor megvan az underground vonulat is a szigeten, ami miatt az emberek hamisítatlannak érzik az egészet. Ez nem harc, hanem inkább a sziget yin és yang egyensúlya, abból a szempontból, amit képes nyújtani. - Hogyan szervezed meg a saját partidat? - Nagyszerű csapatunk van, akik átérzik teljesen azt a szellemiséget, amit én képviselek, és mindig olyan dj-ket szervezünk le, akik ezzel azonosulni tudnak. Függetlenül attól, hogy az új generáció tagja, vagy old-school arc, aki manapság is releváns, szeretem kevergetni a fellépők összetételét, így a fiatal és az idős együtt tudja élvezni az egészet. - A nyári szezon alatt hetente játszol a Space-ben, szóval adja magát a kérdés, mi a heti beosztásod? - A kedd és szerda teljesen tele van, mivel lemegyek a klubba hajnal 1-kor és nem is megyek el reggel 9 előtt. Szerdán későn kelek és elfogyasztom az úgynevezett „másnaposság levest”, amelyet itt készítenek. - Ki lakik még a villádban? - Mindig megengedjük a dj-knek, hogy itt töltődjenek fel, és úgy fogjuk fel ezt, mint egy közösségi dolgot. Nem akarjuk őket egy hotelszobába bedobni, hogy ott malmozzon egyedül. Ez egy elég nagy hely, a dj-k ki tudnak itt kapcsolódni, a medence nagyszerű, még masszőrünk is van, itt lecsekkolhatják a lemezeiket és tudunk beszélgetni is. Az idő nagy részében, amikor kimozdulunk, olyanok vagyunk, mint az éjszakai hajók. Szóval jó, hogy van egy nap, amikor mindent viszonozhatunk – egy király, szeretem az ötletet. - Hogyan építesz fel egy 10 órás szettet? - Itt ülök és összegyűjtöm azokat a zenéket, amelyeket nem játszok olyan gyakran, és ezeket rakom bele a szett első részébe, szóval mindig izgatott vagyok, hogy végre leadhatom ezeket. Nem arról vagyok ismert, hogy downntempot vagy chunky-funky zenéket játsszak, mert amikor fellépésre hívnak, ott a „Coxy-hangzást” akarják hallani. Szóval érdekes és egyfajta kihívás számomra ezeket játszani, amiket amúgy normál esetben mellőzök. 118 BPM-ről építem fel az első felét, aztán a második fele már 126 BPM. Egy hatalmas utazás, főleg amiatt, hogy az egész este hangulatát én irányítom, és csodálatos, ahogy visszatartom a tempót, ahogy felépítem a groove-okat, egy kis acid house-t játszok, melléjük néhány klasszikust, és mindezeket váltogatom végig, és közben mindig jól szórakozom, és jól érzem magam. Körülbelül hajnal 3 után aztán elengedem magam teljesen. - Nehéz egy ilyen hosszú fellépést végigcsinálni, vagy inkább kihívásként tekintesz rá? - Mindenképpen különleges. Nagyon sok zenéről van szó. Több mint 150 zenét játszok le, ami rengeteg, hatalmas koncentrációt igényel, hogy biztos legyek benne, a tánctér a legjobb állapotban van. A koncepció az, hogy folyamatos mozgásban legyenek az emberek. A Space-ben mindig legalább négy órát zenélek. Ez az én estém, szóval méltón kell reprezentálnom a bulit. - Ebben a két órában, amit a cikkben is közzéteszünk, eléggé keményeket pakolsz. A végéig zakatol. Szereted fenntartani az energiaszintet reggel 6-ig? - Attól függ. Ha reggel 9-ig tart a buli, akkor kicsit visszaveszek, mert képtelenség kitartani olyan sokáig. De 126 BPM-en játszok, és ebbe belefér a house, a techno, a classic house, szóval még mindig megvan az utazás lehetősége a szett utolsó részében is. Örültem, hogy ilyen jól ment. Kár, hogy a szett első felét nem hallottátok. - Vannak külön zenéid kifejezetten ide? Ebben a mixben minden zene epikus, mégis nagyon folyamatos az egész. - Ahogy mondtam már, amikor az emberek idejönnek, hogy lássanak, és egy hatalmas mosollyal az arcukon akarnak távozni, tudva azt, hogy a legjobbat nyújtottam nekik. Nem félek lejátszani olyat, ami ismert, vagy ami kicsit sötétebb, csupán az a lényeg, hogy meglegyen a lendület. Ha ez megvan, akkor már csak az a lényeg, hogy egy boldog közönséget lássak magam előtt, és a munkám el is van végezve. Ami a Space-t illeti, amikor beállok a pultba (általában) hajnal 3-kor, az a feladatom, hogy az energiaszintet az egekbe nyomjam. Ez az, amit én alapból csinálok. Szokatlan lenne tőlem, ha valami egészen másat játszanék ebben az időszakban, az emberek valószínűleg csak bámulnának, majd elmennének. Ha energiát adok az embereknek, ők ugyanúgy energiát adnak nekem. - Könnyű olvasni egy olyan nagy közönségről, mint ami a Space-ben van? - Nem igazán. Csupán a közönség felét látod. A másik feléről csak reméled, hogy jól érzi magát hátul. Sok dj be tud ott rezelni, mert az a nagy terem meg tud téged enni. Ez egy hatalmas, lüktető tér, tele füsttel, lézerrel, a sok apró játékkal, ami fel-le járnak, amit én már mókának fogok fel, de van néhány dj, akinek átfut az agyán: „Úristen! Ez a hely élve fel fog falni!”. - Azt pletykálják az utcán, hogy ez lehet az utolsó szezonod a klubban. - Tudod mit? Ha itt leszek a következő két évben, akkor itt leszek a következő tizenötben is, és azt hiszem, a lehető legmagasabb szinten fogom képviselni a tánczenét, magasabb szinten, mint bárki, akit ismerek. Tényleg boldog lennék, ha (mindezek után) csak elsétálhatnék innen és valami mást csinálhatnék. Forrás: Mixmag