Die Antwoord - Interjú

Egy hónapon belül kétszer is felléptetek Magyarországon, éreztetek különbséget a két koncert fogadtatása között? Ninja: A Balaton Soundon is jó volt a közönség, de most sokkal többen voltak és még hátul is, ameddig elláttam, mozogtak az emberek, rengeteg energia volt a közönségben. Mindenhol beugrasz a közönségbe? Ninja: Ahol lehet, igen. A Balatonnál például eredetileg nem engedték, de egyszerűen meg kellett tennem, mert ez volt a hab a tortán. Ha pedig sütsz egy tortát, arra kell a hab is! Hogyan magyaráznád meg a magyar olvasóknak a zef szó jelentését? Ninja: Ez egy dél-afrikai szó, aminek a jelentésére az interweben rengeteg különféle magyarázatot találhatsz, a legjobban úgy lehet definiálni, hogy "az alapvető stílus". Mi pedig zef vagyunk, kurvára zef! A rapper kollégátok, Jack Parrow is zef? Ninja: Ő is kurvára zef! Volt néhány közös koncertünk is a nyáron, például Belgiumban, a Pukkelpop fesztiválon. Yo-Landi: Sok közös számunk is van! Úgy kell ezt elképzelni, hogy odahaza Fokvárosban egy nagy színtér van? Yo-Landi: Nem, csak ketten vagyunk: Jack Parrow és mi. Ninja: Ez egy nagyon kis dolog, még olyan, mint egy újszülött. Az emberek szeretik, most növekszik, úgyhogy ezek különleges idők! Te korábban sok másik formációban is rappeltél, mi volt köztük és a Die Antwoord között a fő különbség? Az, hogy akkor még csak kerestem önmagam, kísérleteztem, kipróbáltam egy csomó mindent, aztán megismertem Jack Parrow-t, meg néhány másik zef arcot, mint például a Wedding DJs, ami egy nagyon zef klubest Fokvárosban. Innentől kezdve már nem volt kérdés, hogy zef zenét kell csinálnom, nem tehettem mást! Azért Die Antwoord [afrikaans nyelven: A Válasz] a nevünk, mert addig csak kerestem valamit, amire végre megtaláltam a választ ezzel az együttessel. Úgy tudom, napra pontosan meg tudod mondani, mikor lett világhírű a Die Antwoord. 2010. február 3-án. A YouTube videóink nézettsége aznap szökött az egekbe: pár óra alatt nőtt ezerről húszezerre, néha öt perc alatt is tízezerrel nőtt, és utána is naponta több tízezren nézték meg! Most minden videónkat hat-hatmilliószor látták már, az interwebes honlapunkat pedig csak februárban negyvenmilliószor! Számítottatok valami hasonlóra? Ninja: Dehogyis, jézusom! Ki gondolta volna ezt? Yo-Landi: A véletlen műve. Na, de a véletlenen túl, minek köszönhető még mindez? Ninja: Ez egy misztikus dolog, fogalmam sincs. Én csak kibaszottul odateszem magam, Yo-Landi is ügyesen táncol és rappel, de az fontos lehet, hogy mindent mi magunk csinálunk. A videókat, a fényképeket, néha együttműködünk ezzel-azzal, de a lényeg, hogy mi felelünk mindenért. A videókat is mind te rendezted? Ninja: Néha együtt dolgoztunk más rendezőkkel, akik hoztak némi pénzt, vagyis szívességet tettek. De most már nem vagyunk rászorulva a szívességekre, mert leszerződtetett bennünket az Interscope kiadó, szóval most már tényleg én rendezek mindent. A zenétekben egyértelmű kora kilencvenes évekbeli hatások hallhatók (hip-house, vagy akár a 2 Unlimited-féle eurodance), ez honnét jött? Ninja: Egyrészt úgy, hogy megvan a zenénkben ez a gangsta rap attitűd és energia, ugyanakkor ez a eurodance/rave dolog is, amivel csak az volt a baj, hogy azokban a rapperek eléggé szarok voltak. De maga a zene alattuk, az fantasztikus! Yo-Landi hozza magával leginkább ezeket a zenéket, én pedig a rapper vagyok. A legjobb rapper szeretnék lenni, aki bekerül a Guinness Rekordok Könyvébe, vagy aki megnyeri az olimpiát, és úgy is készülök erre, mintha az olimpiára edzenék! Nem volt még ilyen kurva jó rapper a eurodance/rave szcénában, és Yo-Landit is öt éve tanítom rappelni, úgyhogy ő is nagyon jó! Tehát akkor Yo-Landi, te vagy a rave-arc a csapatban? Yo-Landi (nagyon halkan mond valamit, de nem hallani jól, mert közben Ninja is mondja a magáét) Ninja: Igen, összeraktuk ezt a két, látszólag különböző műfajt, és tök jól működik. A gangsta rap alapjai általában sokkal lassabbak [beatboxolva mutatja], 70 bpm-nél nem gyorsabbak, mi viszont kétszer ilyen gyors alapokra rappelünk [ezt is illusztrálja, nagyon bele is lendül]. Csakhogy általában az ilyen hi-NRG rap ilyen bulizós, lazulós zene, míg a gangsta rap megragadja az embert a tökeinél, úgyhogy mi ezt a kettőt raktuk össze és tök jól működik. De te rajongója vagy Vanilla Ice-nak is, igaz? Ninja: Tetszik a frizurája, csak igazából kurva szar rapper, és a slágerét sem ő írta. De kúl a haja, és kicsit az enyém is olyan, mint az övé, bár van egy dél-afrikai híresség, Mike Bolays (?)... Yo-Landi: Aki egy magándetektív. Ninja: Igen, mint például Magnum, ő nagyon híres Dél-Afrikában és az én hajam leginkább az övére emlékeztet. Rengeteg illusztris rajongót szereztetek magatoknak. Közülük kikkel találkoztatok, amióta áprilisban először felléptetek Amerikában? Ninja: Hú, rengeteggel, de a legtöbbjük nem igazán érdekelt bennünket. Nagyon szeretjük David Lynch munkáit, ő meghívott bennünket kávézni. Aztán a District 9 rendezője, Neill Blomkamp, vele majd forgatni is fogunk talán, és a South Park készítői is nagy rajongók. Yo-Landi: Katy Perry is nagyon kedves dolgokat mondott rólunk! Ninja: Igen, ő is, de vele nem merünk találkozni, mert túl félénkek vagyunk. De rengetegen voltak mások is, akikről mondták, hogy tetszenek a dolgaink, de a legtöbbjükről sajnos fogalmunk sem volt, hogy kicsodák. Dél-Afrikából jöttünk, még mindig csak ismerkedünk ezzel a közeggel. /Quart/