Egy állás már nem elég: terjed a több lábon állás kényszere

Csendben, de látványosan átalakul a munkáról alkotott kép. Egyre többen vannak, akik nem egyetlen állásból próbálnak megélni, hanem párhuzamosan két-három, sőt akár több munkát is vállalnak. Nem ambícióból, hanem kényszerből.

A fizetések sok helyen nem tartanak lépést az árak emelkedésével. A lakhatás, az energia, az élelmiszer költségei folyamatosan nőnek, miközben a bérek vásárlóereje csökken. Ebben a helyzetben sokak számára már nem elegendő egy főállás. Reggel irodai munka, délután szabadúszó feladatok, hétvégén rendezvényes kisegítés – a mozaikdarabokból összeállított jövedelem vált a mindennapok részévé.

A jelenség mögött nem új divat áll, hanem a biztonság iránti igény. A több lábon állás sokak számára az egyetlen módja annak, hogy kiszámítható bevételhez jussanak. Ha az egyik forrás kiesik, ott a másik. Ez a logika különösen a fiatalabb generációknál figyelhető meg, akik már eleve bizonytalanabb munkaerőpiacra léptek be.

Ugyanakkor a több munka nemcsak több bevételt, hanem több terhet is jelent. A hosszabb munkaidő, a folyamatos váltás és az állandó alkalmazkodás mentálisan és fizikailag is kimerítő. A szabadidő beszűkül, a pihenés háttérbe szorul. A túlélés ára sokszor a kiegyensúlyozottság elvesztése.

A munkáról alkotott hagyományos kép – egy stabil állás, hosszú távú tervezhetőség, kiszámítható jövő – egyre kevésbé tűnik magától értetődőnek. Helyét egy rugalmasabb, de jóval bizonytalanabb rendszer veszi át, ahol a munkavállalók maguk próbálják összerakni saját gazdasági biztonságukat.

A több állás vállalása ma már nem különleges történet, hanem sokak hétköznapja. És bár kívülről nézve vállalkozó szellemnek tűnhet, a háttérben gyakran egészen prózai ok húzódik: egy fizetésből egyszerűen nem lehet kijönni.