Ellen Allien utópiája

A BPitch vezetője, a kiadó főnöke, divattervező, nemzetközi dj, album művész. Egy rövid beszélgetést olvashattok vele. A mini birodalom, a BPitch ott hagyta nyomát az Egyesült Királyságban. Tíz éves fennállása után olyan nevek szerepelnek a törzsgárdában mint Modeselektor, Paul Kalkbrenner, Telefon Tel Aviv, Apparat, AGF/Delay és Jahcoozi. Allien egyszerű módszerrel dolgozik, ha tetszik valami akkor igyekszik végig vinni. Ez a felfogás végig kíséri karrierjét is. A 90-es évektől, mikor rezidens dj-ként lépett fel több híres európai klubban beleértve szülővárosát Berlint,(az E-Werk-et) is, a divat világában is jelenlévő és immár hetedik kollekcióját bemutató Ellen Allien létrehozta saját elképzelését a világról, saját utópiáját. Talán a legjobban albumai bizonyítják alkotói törekvéseit, mindegyiken szerepet kapott egy-egy producer akik segítették megtalálni saját hangját. A májusban megjelenő lemez Tobias Freund-al karöltve készült, mely a Sool nyomon követése lett. Rengeteg gitár, vokál és egymásra épülő dalok jellemzik a legjobban a 10 számból álló albumot. „Készen álltam hogy újra dalokat írjak.”-mondja röviden. De mielőtt kimerítőbben kérdezgetnénk az új lemezről legutóbbi nyaralásáról faggattuk. „...épp egy erdőből jövök...ez nem igazán techno, igaz?” Jó hogy azért egy kicsit lazítottál. Ott a kiadó, a lemezeid, a divat... Igen, de mindez olyan természetes számomra. A zene a gyerekkorom óta velem van. Pincékben játszottam a barátaimmal, csak úgy mókából. Szóval mikor elkezdtem dj-zni kicsit unalmas volt csak dj-nek lenni, elmenni a boltba megvenni cd-ket és utána előadni az embereknek. Aztán elkezdtem a Bpitch-t. Berlinben akkor még nem nagyon voltak kiadók, csak kettő vagy három. Mint az MFS, Paul Van Dyk-al. Készítettem is velük egy recordot, de nem tettem többet. Elindítottam a saját kiadómat. Ugyanez van a divattal. Évekkel ezelőtt csináltuk az üzletet, aztán neki álltunk szoknyákat készíteni lányoknak és nyomtatni rájuk, de nehéz volt olyan mintát találni ami használható lett volna. Így elkezdtük a saját divatunk megteremtését. Minden illik egymáshoz mint egy puzzle. A kreativitás nem merül ki abban, hogy ha dj vagy akkor csak dj lehetsz, vagy ha festő akkor csak festő, nálunk a BPitch-nél ez úgy működik hogy hip-hop-ot, techno-t vagy akármi mást is csinálhatsz. Visszatekintve a BPitch katalógusára elég különböző stílusban alkotó neveket találhatunk, mint Moderat, Jay Haze, AGF/Delay. Kissé régimódiak vagyunk. A legtöbb új kiadó csak egy stílusra fókuszál a marketing kedvéért, így könnyebb eladnia magát. Én nem tudom ezt követni, nincs benne semmi szabadság. Már vagy olyan régóta a szakmában hogy nem tudnak más irányba terelni, de azok a kiadók akik manapság alakulnak sajnos arra kényszerülnek hogy egy adott irányt képviseljenek más különben mehetnek a süllyesztőbe. Pontosan. Szeretem a Bpitch koncepcióját. Most épp a Jahcoozi-val dolgozunk, akik az elektro indie pop képviselői és ott van jay Haze, egy techno felvétel Chaim-el. Igyekszünk mindent megmutatni Berlinből, minden zenei stílust felvonultatni. Mit gondolsz miért olyan különleges a BPitch, hiszen vannak hasonló kiadók is akik küzdenek a fennmaradásért vagy már el is tűntek. Azt hiszem minden úgy indul mint egy családi üzlet. Egy ilyen vállalkozásban minden a megegyezésen alapul. Ez persze már nincs annyira így. Ha mondjuk egy új művész érkezik hozzánk akkor nem azért jön mert családias a légkör hanem mert a cégnek van hírneve. Aggaszt ez téged? Nem. Csak más egy kicsit. Teljesen az ellentéte annak amit a kezdetekkor éreztem. Ezt az irányú változást már érzem egy ideje. De maga a családi vállalkozás együtt tart minket, akkor is ha jól akkor is ha rosszabbul mennek a dolgok. De igazából nincsenek rossz időszakok. Vannak akik saját karrierbe kezdtek, de saját művészeink voltak előtte, ilyen Modeselektor vagy Paul Kalkbrenner, ők saját label-t alapítottak. Ez egy fajta új kezdet a BPitch számára? Nem egy új kezdet, hanem ösztönzés másoknak. Ami nekünk is jó, mert kölcsönösen hatunk egymásra. Nagyon jó volt látni mikor a szocializmusban minden művészt lefoglalt az alkotás és hogy ez mennyire megváltoztatott mindenkit. Már nem vagyunk annyira bezárva, mint annak idején. Maga a tény hogy van egy kiadóm igazán érdekes, maga a dolog működése és az a kreatív munka amivel jár és a megfelelés a kapitalizmus szabályainak. Szinte minden interjúban használod a kapitalizmus szót, rossz dolog ez számodra? Nem. Jó dolog mert az ember nem tudja előre mi fog történni. Valamikor kapok egy dalt, lejátszom és rögtön megkapom a visszajelzéseket és innen tudom hogy ez egy BPitch dal lesz, de aztán később kiadjuk és semmi reakciót nem vállt már ki. Nem tudhatja az ember hogy ki mivel drukkol elő és mikor. Ilyenkor magába néz az ember hogy miként is dolgozik együtt a csapat és ha szívvel lélekkel mindannyian bele adnak mindent akkor az nagyszerű. Tudnál mondani olyan felvételeket amikre még nem érkezett annyi visszajelzés a kiadást követően? Sok ilyen van. Ezek azok közé tartoznak amikre nem is gondoltam nagyobb visszhangot. Mint a Tiga remix Tomas Andersson-tól ami nagyon jól sikerült. Mindig nagyon izgultam Modeselector miatt de nagyon jó lett minden. Paul Kalkbrenner albumában már nem voltunk ennyire biztosak. Egy filmzene elkészítése új volt számunkra, így nem voltunk biztosak az eredményben. Nagyon szép hogy ennyire kiszámíthatatlan ez az egész. Néha kompromisszumokat kell kötnöm és vissza szorítanom az egomat. Ha valaki jön egy olyan ötlettel amivel úgy érzi többet tud kihozni az egészből akkor helyet adunk neki. Én nem tudnám azt mondani hogy nem, és nem tudsz együttműködni velünk szóval tűnés. Ez nekem nem menne. Előfordult már hogy veszélyeztetted a saját munkádat? Értem itt mondjuk a határidőket. Nos a határidők mindig jók, mert szerintem nem mindig az a legjobb ha sokat dolgozok valamin. Ha egy dalon dolgozom a stúdióban akkor nagyon punk stílusban melózok. Nem vagyok az a kis okoska akinek mindig tudnia kell hogy ez vagy az hol van. Beszéljünk az új albumról. Mostanában Tobias Freund-al dolgozol. Miért pont rá esett a választásod? Nem túl gyakran készítek dalokat, leginkább barátokkal. Nem tudok csak úgy bemenni valakivel a stúdióba. Tobias nagyon jó fej, bulizunk, partizunk, zenélünk vagy épp vacsorázunk. És ami a legjobb hogy Tobias stúdiója közel van a lakásomhoz is. Szóval csak besétálok a stúdióba és már mehet is a móka. Mennyiben különbözik ez a munka a legutóbbi AGF-el közös produkciótól? Már évek óta ismerem AGF-et, ez amolyan nővér-húg kapcsolat. Mikor Apparat-al készítettem a lemezt az nagyon klassz volt. Valami nagyon minimalista dolgot képzeltem el, nem voltam biztos benne hogy tetszeni fog e az embereknek. Én szeretem az ő stílusát, produkcióit. Akkoriban helyileg is nagyon közel laktunk egymáshoz. Ez nagyon fontosnak tűnik számodra. Igen, mert gyorsan feltudunk venni bármit, el ugrassz haza és hozod amit kigondoltál. Ez nagyon fontos nekem. Nagyon jól össze tudod foglalni az AGF-el készült lemez lényegét. Kicsit több volt ebben mint más Ellen Allien dalokban. Azt gondolom hogy ez a régebbi stílusomhoz való visszatérésből fakad. Többet énekelek és ez magával hozza a több gitárt is. Ez AGF-el egy absztrakt megközelítést jelentett. Úgy éreztem énekelnem kell és elmondanom a gondolataimat. Mit akarsz mondani az embereknek? Van egy történet arról hogyan találkoztam a barátommal a Panorama Bar-ban, Flash Flash a neve. A világ és valami más érzés is a hatalmáéba kerít. Ez az érzés nagyon erős. Visszatérve az E-Werk-be ez az érzés jár át újra és Berlinben is. A klub tulajdonosok mindent megtesznek azért hogy megmaradjon ez a hangulat. Van egy dal ami egy hullámvölgyemről szól és az abból való kijutásról. Egy kapcsolat nehézségeiről. Minden az életemről szól. A reményről, álmokról. Igyekeztem absztrakt dalszövegeket írni . Nem akartam hogy az emberek egyből levágják mire is gondolok, hogy elgondolkodjanak a saját életükről. Nagyon fontos hogy az emberek együtt álmodjanak a zenével, nem tudom hogy z megvalósult e de remélem igen.