Gaiser - Interjú

Gaiser: "Nem mondanám, hogy jobb lettem, de továbbfejlesztettem a hangzásomat!"

Lehet, hogy teljesen sötét és komor hangzású, Jon Gaiser új albumával mégis látjuk a fényt. A tősgyökeres detroiti saját szavaival élve „önelemző, dinamikus és érzelmekkel teli”, a címe pedig „False Light”, mely november elején jelent meg a Minus-nál. Ahmed Said Kaplan vizuális művésszel együttműködve tökéletesítette a „False Light”-ot egy komplett érzékekre ható darabbá: „Szeretném, ha a hallgató libabőrözne tőle”.

- Gratulálunk a friss albumodhoz, a Minus-nál megjelenő False Light-hoz. Honnan jutott eszedbe ez a cím? - A False Light több mint egy utalás arra, hogy megtapasztaljunk olyanokat, amik nincsenek is ott. Mindig kedveltem olyan címet adni a munkáimnak, amelyek szabadon értelmezhetőek, így a hallgatók saját maguk ötletelhetnek a jelentésén. Gaiser - False Light albumajánló - Akárhogy is, az album fantasztikus, ahogyan a minimal és a kortárs techno határán lavíroz. Azt mondtad korábban, hogy az a küldetésed, hogy elmesélj egy történetet ezzel a kiadvánnyal. Hogy érzed, milyen sztorit sikerült kreálnod? - A fő tervem az volt az album készítése közben, hogy minden nap stúdióba vonuljak és annyira élvezzem az egészet, amennyire csak lehetséged. Ha nyomást érzel emiatt és úgy próbálsz meg hangokat építeni, az nem fog sehova sem vezetni. Ha ez a nyomás elhatalmasodik a fejedben, stresszes leszel és nem kapsz inspirációt és így nem leszel elég nyitott a kreativitásra. - Szóval összefoglalva mi történt ezalatt az album készítése alatt? - Ilyen módon dolgozva lehetővé vált, hogy természetes album jöjjön létre, valamint az, hogy közvetlenül tükrözze a szabadságérzetet és a pozitív energiát. Természetesen nem lehet minden nap ugyanolyan hangulatod, így némelyik track kicsit játékosabb, míg más darabok kicsit mélyebbek, befelé forduló. Mindezek kiegészítik egymást, és egy sokkal dinamikusabb sztorivá válnak. - Mi a helyzet a vizuállal, amelyet Ahmet Said Kaplan szolgáltat? Miért fontos, hogy a vizuális és audió rész eggyé olvadjon, különösen a tánczenét illetően? - A cél az, hogy egy élő, lélegző vizuális élményt alkossunk, amely eggyé olvad a hangzással olyan módon, hogy lásd azt, amit hallasz. Nagyon fontos a megfelelő vizuális ábrázolás, amely tökéletesen illeszkedik, és ugyanazt az érzést nyújtja zeneileg, mindezt azért, hogy olyan atmoszférát teremtsünk, amely együttesen hatva sokkal hatalmasabb, mintha a darabjait külön-külön egymás mellé raknánk. Régóta akarok egy élő vizuális show-t és boldog vagyok, hogy Ahmettal közösen sikerült ezt elérnünk. A hangzás megfelelően kivitelezett vizuális előadásmódja egy magasabb szintre emeli az érzékelést. Legalább két érzéked le van fedve. Egy élő showban azonban nem igazán lehetséges megtapasztalni az ízlelést, a tapintást és a szaglást. - Elképesztően hangzik. A Minus kiadója kezdetektől az otthonodnak számít. Éreztél bármikor is nyomást, hogy meg kell felelned egy ilyen sikeres kiadónak? Vagy inkább éreztél bármikor is nyomást, hogy meg kell magadnak felelned? - Ha folyamatosan szeretnél haladni és fejlődni, mint előadó, fontos, hogy az elmédet megszabadítsd az ilyen féle nyomásoktól. Pontosan ez volt az oka, hogy miközben a False Light albumon dolgoztam, a célom az volt, hogy az agyam mindvégig tiszta legyen. Amikor a stúdióba megyek, nem gondolkozok stílusokon vagy műfajokon, vagy azon, hogy mit fognak gondolni az emberek arról, amin épp munkálkodok. Ez eléggé kontraproduktív lenne. Ami kijön a stúdióból, az pontos leképezése annak, amit abban a pillanatban érzek. Számomra ez a lényeg. Hogy engedd szabadjára magad, hogy azt csináld, amihez a legjobban értesz. Részemről a legjobb ötletek azok, amik természetesen jönnek. - Többféle stílusban dolgoztál már a klasszikus zenétől a punkig. Hogyan hatott ez a háttér rád az elektronikus zenei munkáidat tekintve? - Az hiszem, a lényeg a zene megértése, nem számít milyen stílusról is legyen szó, ezek gazdagítják a a tapasztalatainkat. A klasszikus zenei tanulmányaim, a kotta és az akkordok ismerete a fiatalkoromból mindenképpen segítségemre vannak, amikor MIDI-kontrollerrel és sequencerrel dolgozok a stúdióban. Az ütős hangszerek ismerete és az, hogy doboltam, pedig együttesen segítenek, amikor a nem dallamos részeken dolgozok, hanem a dobokat és ütős részeket programozom be. - Volt bármikor identitás válságod emiatt a sokrétű háttered miatt? - Azt hiszem az, hogy ilyen sokféle stílusra volt rálátásom, segítettek, hogy meghatározzam a saját, egyedi stíllusomat. A különböző zenei stílusok élvezete olyan, akár az evés – te sem szereted ugyanazt enni minden nap. - Az elektronikus zene részese vagy már egészen fiatal korod óta, úgy is, mint lelkes hallgató és mint művész is. Milyen öregnek érzed magad? Ugyanúgy érzed magad, mint amikor a Blank Fade-et adtad ki például? - A Blank Fade óra azt hiszem sokat fejlődtem és kicsit meg is változtam, mint producer. Nem mondanám, hogy „jobb lettem”, de továbbfejlesztettem a hangzásomat. A kezdetekkor, amikor először jelent meg zeném, sokkal jobban összpontosítottam a részletekre és arra, hogy ne csapjon arcon az egész. A dallamos szerkezet fő része a bassline volt. Akkoriban az volt a célom, hogy összeállítsak egy olyan sorozatot, amelyek együtt egy azonos gyújtópont köré épülnek, ahelyett, hogy csak hangos vagy fülbemászó dallamokat játszottam volna. A False Light lényege azonban az, hogy semmit nem vesz túl komolyan, épp ezért teljesen máshogy álltam hozzá, csupán jól akartam érezni magam közben.