Egy nap alatt született kultusz: a HGich.T és a Tutenchamun története

A hamburgi HGich.T performansz-kollektíva régóta külön utat jár az elektronikus és performatív zene világában. Trash-esztétikára épülő, szándékosan nyers produkcióik kultikus státuszt vívtak ki maguknak, ezek közül is kiemelkedik a „Tutenchamun”, amely a YouTube-on és élő fellépéseken egyaránt meghatározó darabbá vált. Kevesen gondolnák, de a dal mindössze egyetlen nap alatt készült el.

A felvétel idején a hangsúly nem a tudatos tervezésen, hanem a felszabadult, baráti alkotáson volt. A stúdióhangulat inkább hasonlított egy közös játékra, mint klasszikus munkafolyamatra. Az AKAI MPC60 afféle hangszer-játékként szolgált, ezen épültek fel a ritmusok, míg a Roland Jupiter 6 biztosította a szokatlan, karakteres hangszíneket. A kollektíva tagjai a Hamburgi Művészeti Főiskolán ismerkedtek meg, ahol számos közös projektben dolgoztak együtt, ez a közeg pedig természetes alapot adott a spontán ötleteknek.

Zeneileg a Tutenchamun széttördelt szerkezetre, sok szünetre, interlúdiumra és effektre épül. A megszokott alkotói sorrend is felborult: először a szövegek születtek meg, és csak ezután formálódtak hozzájuk a dallamok. Az instrumentális alap az AKAI MPC60 és a Roland Jupiter 6 világára épült, míg a Quasimidi Sirius szolgáltatta a jellegzetes, kissé groteszk akkordmeneteket.

A szövegek ihletforrása tudatos koncepció helyett a mindennapi élet apró abszurditásaiból fakadt. Az egyik alkotó lakótársának folyamatos „ja” ismételgetése ugyanúgy beépült a dalszövegbe, mint a Goa-partik élményei és hangulatai. Ezek az esetleges, sokszor banális részletek végül egységes, felismerhető világot alkottak.

A HGich.T tagjai nem számítottak arra, hogy a Tutenchamun ilyen visszhangot vált ki. A dal sikere számukra nem mérföldkőként, hanem meglepő mellékhatásként jelent meg. Az viszont egyértelmű számukra, hogy a szám azért él tovább, mert sokaknak okozott örömet – és pontosan ez az, ami a kollektíva számára mindig is a legfontosabb volt.