Nem a pornó mennyisége számít, hanem az oka

Időről időre felüti a fejét a pornófüggőségtől való pánik, mintha maga a fogyasztás ténye automatikusan visszafordíthatatlan károkat okozna. Egy friss tanulmány azonban jóval árnyaltabb képet rajzol. Az International Journal of Sexual Health hasábjain megjelent kutatás szerint nem az a döntő kérdés, hogy valaki milyen gyakran néz pornót, hanem az, miért nyúl hozzá.

A vizsgálatban 890 magyar felnőtt vett részt 18 és 64 év között. A kutatók pszichológiai skálák segítségével mérték a pornónézés gyakoriságát, a mögöttes motivációkat, a szexuális működést és a problémás használat jeleit. Az eredmények alapján két markánsan eltérő motivációs mintázat rajzolódott ki.

A pozitív motivációk közé tartozott a kíváncsiság, az élvezet és a fantázia felfedezése. Azok, akik ezek miatt néztek pornót, gyakran tették ugyan, mégsem mutattak szexuális diszfunkcióra utaló jeleket. Szexuális önszabályozásuk kiegyensúlyozottabb volt, kevésbé zárkóztak el érzelmileg, és nagyobb eséllyel keresték a partnerrel való intimitást. Számukra a pornó inkább egy olyan elfoglaltság volt, amelybe bele lehet merülni, majd következmények nélkül kilépni belőle.

Egészen más kép rajzolódott ki azoknál, akik a pornót stressz, magány, unalom vagy érzelmi fájdalom enyhítésére használták. Ebben az esetben gyakoribb volt a kontrollvesztés érzése, valamint az érzelmi eltávolodás a partnerrel megélt szex során. Itt már nem kiegészítő élményről, hanem pótlékról beszélhetünk.

A kutatás egyik legfontosabb üzenete talán az, hogy a pornó nem alkalmas érzelmi vagy pszichológiai hiányok kezelésére. Nem antidepresszáns, és nem ad tartós megkönnyebbülést, ahogyan egy rendszeres mozgás vagy egy működő emberi kapcsolat képes rá.

A szerzők maguk is hangsúlyozzák, hogy az eredmények nem véglegesek. Az adatok önbeszámolókon alapulnak, és egyetlen időpillanatot rögzítenek, így ok-okozati összefüggéseket nem lehet egyértelműen levonni. Mégis fontos irányt mutatnak: a pornófogyasztás megítélésekor érdemesebb az érzelmi háttérre figyelni, mint pusztán a képernyő előtt eltöltött idő hosszára.