James Zabiela - Interjú

A southamptoni származású James Zabiela már a korai 2000-es évek óta szerves részét képezi a brit elektronikus zenei színtérnek. Már akkoriban az egyedi house hangzást alakított ki magának, amely egyesíti a breakbeat hatásait a tech-house elemeivel, valamint számos remixet készített a Röyksopp-nak és Ladytron-nak is. Miután felkérték, hogy mixeljen több különböző válogatást a Renessaince számára, egy igazán befolyásos DJ-vé vált. A Juno Plus készített vele egy interjút, melyben James-t a brit zenéről kialakított véleményéről és arról faggatták, hogy hogyan zajlik egy-egy mix elkészítése. Mit gondolsz a brit elektronikus színtérről? Jelen pillanatban nagyon is egészséges, igaz túl kellett élnie a nagy Guitar Hero-generáció berobbanását, de a közelmúltban épp a nottinghami Stealth-ben játszottam és már azelőtt, hogy a klub kinyitott volna, tömött sorok álltak az ajtaja előtt. Nem hiszem, hogy ez nekem tulajdonítható, hanem inkább annak, hogy az emberek újra szeretnek kijárni ezekbe a bulikba. Ez valószínűleg annak a helyzetnek tudható be, amiben államunk épp van. Az utolsó nagy recesszió igen nagy hatással volt a rave szcéna nagy robbanására a 90-es években. A recesszió megszüli a kreativitást, szóval így tovább, mehetne még ennél is lejjebb a gazdaság! Amint megérkeztem a klubba (Stealth), rögtön azok az idők jutottak eszembe, amikor még én is izgatottan álltam sorba, hogy aztán megnézhessem egy DJ show-ját. Volt egy szép flashback-em arról, amint épp Sasha és Tyrant műsorát nézem a Bomb-ban, aztán hirtelen felocsúdtam pillanatnyi kábulatomból, és rájöttem, hogy épp késésben vagyok, és hogy én már magamnak készítek mixeket! Milyen gondolatokat ültettél bele a Renaissance mixbe? Nehéz volt összeállítani, és összemixelni? Igen is és nem is, zeneileg viszonylag könnyű volt, mert egy csomó olyan dolgot tartalmaz, amiket nap, mint nap hallgatok, az iPod-omon. A kemény dolog inkább már a sok különböző stílus összeegyeztetése volt, aztán persze az órákon át tartó kiegészítő felvételek is kicsit zsibbasztóak tudnak lenni. A felvételek viszont már szórakoztatóak voltak, de ezek több órán keresztüli visszahallgatása és az esetleges hibás, vagy érdekes részek kiszűrése már tényleg rengeteg időt emésztett föl. Összességében nagyon élveztem azt, ahogy megragadtam ebben a projektben, és valamilyen szinten az eddigi legjobb mixemnek tartom, de azt hiszem ezt majd az idő fogja eldönteni, és ami még ennél is fontosabb, hogy mások mit mondanak majd róla. Azt kell mondanom, hogy sokat az én korábbi mixeim közül már ki nem állhatok meghallgatni. Persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy szégyellem őket, viszont ugródeszkaként hasznosak voltak ennek a mixnek az elkészítésében. Például, az utolsó Master Series LP-m első lemezén próbáltam ki egy új koncepciót és ennek működőképességét, ahol először alkalmaztam „területi”, és további felvételeket, valamint narrációt, de ezzel annyi időt töltöttem, hogy ennek a második lemez látta kárát, és végül csak egy újabb agyatlan club mix lett belőle, ami már most idejét múltnak hangzik, persze ez csak az én véleményem (elnézést azoktól, akiknek valóban tetszik). Ma már szinte kétségbeesetten próbálom ezt elkerülni, ezért is olvasztottam egybe az első lemezt a másodikkal. Valamint magamnak is jóval több időt adtam, hogy összeállítsam, és össze is mixeljem. Még az előre lefoglalt snowboard-os kiruccanásomat is lemondtam emiatt - és bárki, aki ismer engem, azt fogja mondani, hogy az egyetlen dolog, amit még a zenénél is jobban szeretek, az a snowboard! „Az utolsó nagy recesszió igen nagy hatással volt a rave szcéna nagy robbanására a 90-es években. A recesszió megszüli a kreativitást, szóval így tovább, mehetne még ennél is lejjebb a gazdaság!” Hogy érzed, mennyire illessz bele a Renaissance arculatába? Van-e esetleg olyan kiadó, amelyikkel szimpatizálsz? Pályafutásom elején soha sem éreztem azt, hogy passzolnék hozzájuk, de mindig is támogattak, és engedték, hogy azt csináljam, amit szerettem volna, valamint sok hasznos tanáccsal láttak el, és nem várták el azt, hogy úgy keverjem a mixeimet, hogy passzoljanak az ő arculatukhoz. A korábbi kiadóimnál igencsak meg kellett szenvednem, főleg az első pár napban. A Renaissance most zeneileg kibővült, és igencsak kitolta a határait, így több különböző műfajnak ad teret és lehetőséget. Egy dologban viszont biztos lehetsz, hogy anyagukat gondosan megválogatják, például az új Paul Woolford válogatás is kiváló lett. Hogy néz ki nálad egy felvételi folyamat? Hmmm, hát elég rendszertelenül. Alapvetően addig játszogatok, amíg valami jól nem hangzik. Aztán mindent végigjátszok (ha épp egy club számról van szó), néha finomítok pár dolgon, majd a végén elvégzem az utómunkákat. Ezek után körülbelül 5-ször végigjátszok mindent különböző rendszereken és berendezéseken, és csak olyanokat adok ki a kezem közül, amitől én is boldog vagyok. Ez jellemző a "Burnt Bridges"-re is, ami a "Life" első lemezén kapott helye. Ezt a számot többek között Jean Michel Jarre, a Moderat és a Radiohead ihlette. Vagyis minden olyan dolog, amiket akkor hallgattam, amikor ezt a számot készítettem. Mi inspirál téged arra, hogy zenélj? Szinte minden és bármi szikrát adhat a kreativitásnak. Ritkán fogyok ki az ötletekből, viszont a stúdióban technikailag nagyon be vagyok határolva. Kísérletezni és próbálkozni azzal, hogy a fejedben lévő gondolatokat fizikai formába önthesd, néha igen mókás „balesetekhez” vezethet. Te mindig is viszonylag fiatalnak számítottál ebben a tech-house játékban, hogy érzed, ez előnyödre/hátrányodra vált már valamilyen módon? Igen, mert már úgy érzem, hogy elég sok évem volt a tapasztalatgyűjtésre, és most érzem csak igazán, hogy én én vagyok, végre megtaláltam a saját zenei identitásomat, mint DJ, és mint művész, de azt hiszem talán nem is vettek annyira komolyan a pályafutásom kezdetén, amikor még olyan fiatal voltam. Azt is érzem, hogy túl gyorsan túl sok dolog történt meg velem, és ennek eredményeként néhány hibát is vétettem, mint péládul kezdeti kiadványaim, mixeim. Valamilyen szinten szégyen, mert fogadni merek arra, hogy ez a mix kevesebb figyelmet fog kapni, már a mennyisége miatt is. Amiket a közelmúltban adtam ki, igen nagy PR-t kaptak, akkor úgy éreztem, hogy ezt az emberek tudomására akarom hozni. Ahogy mondod, még van egy pár évem, hogy a dolgokat jobbra fordítsam, és talán lesz majd pár hibám, de ez mind része ennek a nagy mókának, és része a művésszé válásomnak. „Azt kell mondanom, hogy sokat az én korábbi mixeim közül már ki nem állhatok meghallgatni. Persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy szégyellem őket, viszont ugródeszkaként hasznosak voltak.” Melyik volt eddig a legjobb hely, ahol játszottál? Nincs egy konkrét hely, de mostanában elképesztő koncerteim voltak szerte a világon, szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen hihetetlen bulik részese lehetek olyan helyeken, mint Lima, Szerbia, Tokió, Litvánia, Románia és persze Southampton. Csak hogy néhány kedvencemet említsem. Mi volt eddig a legmenőbb hely, ahol hallottad, hogy valaki éppen a te számodat játsza, és ki volt az, aki játszotta? Azt hiszem Digweed volt Creamfields-ben, tavaly. Már sokat hallottam ezekről a legendás rave-esekről odafent, északon. Majd Winchester közelében, ahol élek, hallottam, amint épp a "Tylium"-ot játsza. Na, én ott helyben lecövekeltem. Azt hiszem a tavalyi évben ez egy igazi valóra vált álom volt számomra. A továbbiakban mi várható tőled? Talán elkezdek pár saját számon dolgozni, ha lesz rá időm. A turném beosztása igencsak sűrű, de bizakodok, hogy az utazások és szállodák között lesz időm összerittyenteni pár ütemet. Szeretnék még idén egy új EP-t kiadni, de ez vagy megtörténik, vagy nem.