Depeche Mode: amikor a szintipop áttörte a vasfüggönyt

Amikor a Depeche Mode 1985-ben először lépett fel Kelet-Európában, senki sem tudta, mire számíthat. A brit szintipop ikonok Varsóban és Budapesten adtak koncertet, annak ellenére, hogy a vasfüggöny mögött lemezeik hivatalosan betiltva voltak. A közönség reakciója azonban minden elképzelést felülmúlt: a rajongók minden dalt kívülről fújtak, és napokon át a hotelek előtt vártak, csak hogy egy pillantást vethessenek kedvenceikre.

A zenekar tisztán elektronikus hangzása, amely szintetizátorokra és dobgépekre épült, radikálisan eltért a punk nyers gitárhangjától – és pont ez a modern, nyugati hangzás tette a Depeche Mode-ot a keleti blokkban kultikus jelenséggé.

A magyar rajongók között is hamar kialakult egy szenvedélyes közösség. Suller Gábor, egy hazai szuperrajongó, arról mesél, hogy már gyerekként hallotta a zenéjüket, és azóta is mélyen kötődik hozzájuk. Szerinte Martin Gore dalszövegeikülönösen megérintették a magyarokat, akik a szocializmus szürke mindennapjaiban a Depeche Mode zenéjében inspirációt és menedéket találtak.

Az orosz rajongók elkötelezettségét Jeremy Deller és Nick Abrahams 2006-os dokumentumfilmje, az Our Hobby is Depeche Mode mutatta be. A film szerint Oroszországban a zenekar dalai spirituális jelentőséggel bírtak, sokan szinte vallási ereklyeként őrizték a koncertjegyeket és posztereket.

A Depeche Mode zenéje máig összeköti a kelet-európai generációkat. Az 1980-as évek tiltott kazettacseréitől a mai telt házas stadionkoncertekig ugyanaz az érzés maradt: a zene, ami felszabadít.