A tánctér nem csak a húszéveseké: a klubozás 40 felett is fontos kapaszkodó lehet

Van egy makacs elképzelés az éjszakai életről: az ember húszévesen klubba jár, harminc körül lassítani kezd, aztán egyszer csak végleg eltűnik a tánctérről. A rave első generációi azonban nem olvasták el ezt a forgatókönyvet.

Alinka Greasley például 26 éve jár táncolni. A University of Leeds zenepszichológia-professzoraként most társszerzője lett annak a kutatásnak, amely éppen azt mutatja meg, hogy az ő története távolról sem kivételes. Az elektronikus zene közönségének van egy idősebb, kitartó rétege, amelyről a klubipar kommunikációja hajlamos megfeledkezni.

Az „Age is just a number” című vizsgálatban 136, 40 és 65 év közötti nőt kérdeztek meg arról, miért járnak még mindig elektronikus zenei eseményekre, hogyan érzik magukat ezeken, és mit visznek haza egy átmulatott éjszakából.

A válaszokból nem egy fiatalságát visszasíró generáció képe rajzolódik ki. Sokkal inkább olyan embereké, akiknek a tánc ugyanúgy része maradt az életüknek, mint húsz évvel korábban – csak közben ők maguk változtak meg.

Nem nosztalgia. Elsősorban még mindig a zene

Ha valaki negyven vagy ötven felett rendszeresen klubba jár, kívülről könnyű azt feltételezni, hogy a régi rave-ek hangulatát keresi. A kutatás alapján azonban ennél egyszerűbb a magyarázat.

A résztvevők 56,6 százaléka a zenét vagy magát a DJ-t nevezte meg a legfontosabb motivációként. Ez megelőzte a barátokkal való találkozást és a közösségi élményt is.

A szexuális kalandok ezzel szemben szinte teljesen a lista végére kerültek: 94,1 százalék ezt jelölte meg a legkevésbé fontos szempontként.

Mindez azért érdekes, mert más képet mutat a klubozásról annál, amelyet a populáris kultúra gyakran fenntart. Az éjszakai élet nem feltétlenül egy átmeneti életszakasz, amelynek a párkeresés, a fiatalság vagy a felelőtlenség az üzemanyaga. A zene iránti kötődés simán túlélheti mindezt.

A megkérdezettek 81,6 százaléka több mint húsz éve jár elektronikus zenei eseményekre. Ők nem visszatértek a klubokba. Egyszerűen nem hagyták abba.

Egy este, amely lenullázza a hetet

A legerősebb eredmények mégsem a zenei ízlésről szólnak, hanem arról, mit csinál a tánc az emberrel.

A válaszadók 91 százaléka szerint a klubozás pozitívan hat a jóllétére. 65,9 százalék spirituális élményként is tekint rá.

A beszámolókban újra és újra előkerül a stressz levezetése, a hétköznapi szerepekből való kiszakadás és az a néhány óra, amikor nem kell teljesíteni semmilyen más elvárást. Munka, család, határidők és hétköznapi rutin helyett marad a zene, a mozgás és a tánctér.

Egyfajta reset.

Ez nem jelenti azt, hogy a klubozást terápiaként kellene romantizálni. Inkább arról van szó, hogy a rendszeres tánc és a hozzá kapcsolódó közösség sok résztvevő életében olyan érzelmi funkciót tölt be, amely jóval túlmutat egy szombat esti programon.

A klub ilyenkor nem menekülés a valódi életből. Maga is a valódi élet része.

Otthon vannak, mégis néha túl öregnek érzik magukat

A tánctér azonban nem teljesen kor nélküli világ.

A résztvevők 92,1 százaléka azt mondta, otthon érzi magát az elektronikus zenei eseményeken. Közben 21 százalék néha mégis úgy érzi, hogy már „túl öreg” ehhez a közeghez, és hasonló arányban számoltak be arról is, hogy életkoruk miatt feltűnőnek érzik magukat.

Ez elsőre ellentmondásnak tűnhet, valójában pontosan megmutatja a helyzet furcsaságát. Belülről a közösség elfogadó lehet, miközben kívülről továbbra is erősen él az elképzelés, hogy a klubozásnak van lejárati ideje.

Egy 53 éves résztvevő arról beszélt, hogy a tánctéren kialakuló elfogadás, a közös zenei élmények és a hasonló élettapasztalatok egyszerűen eltüntetik az életkor jelentőségét. Többen éppen ezért inkább underground eseményeket választanak a mainstream klubok helyett: ezekben könnyebben találják meg azt a közeget, ahol nem érzik úgy, hogy magyarázniuk kellene a jelenlétüket.

Felnőtt az első rave-generáció

A kutatás talán legfontosabb tanulsága nem is pszichológiai, hanem kulturális.

Az 1980-as és 1990-es évek klubforradalmának közönsége időközben középkorú lett. Az elektronikus zene viszont nem tűnt el az életükből attól, hogy munkájuk, családjuk vagy más felelősségeik lettek.

Ez természetes folyamatnak tűnik, az éjszakai ipar mégis lassan reagál rá. A klubok vizuális kommunikációjától a marketingkampányokig továbbra is gyakran az az érzés, mintha a tánctér kizárólag a húszas éveikben járók terepe lenne.

Pedig az első raverek közül sokan még mindig ott vannak. És utánuk érkeznek azok a generációk, amelyek számára a house, a techno vagy a drum and bass már ugyanúgy élethosszig tartó zenei kötődés lehet, ahogyan korábban a rock vagy a jazz volt.