Lövöldözés a BPM Festivalon: Mi lesz ezután?

Lassan hozzászokunk ehhez. Mármint a tudathoz, hogy egy olyan világban élünk, ahol vastagon benne van, hogy valami felpörgött elmebeteg lövöldözni kezd mellettünk, kamionnal belehajt a tömegbe, vagy felrobbantja magát.

Most épp Mexikóban, a Playa Del Carmenen, a BPM Festival záróbuliján, a Blue Parrot klubnál. Négyen haltak meg és tizenketten sebesültek meg, mikor egy magányos idióta tüzet nyitott a partizókra – legalábbis eddig így tudni. Egyelőre nincs sok infó az elkövetőről, de a híradások nyilván tisztázzák majd, mi történt pontosan.

Persze elindultak a találgatások, hogy az Iszlám Állam volt, vagy a drogkartellek között éppen zajló háború miatt történt a tragédia, mindez tulajdonképpen tök mindegy a partykultúrát tekintve. (A hely tudósítások egyébként az utóbbi verziót tartják valószínűnek, ami érthető, hiszen az Iszlám Állam aligha tudná betenni a lábát Mexikóba, a drogkartellek közé.)

Egyelőre tehát nem sok mindent lehet tudni. Még. Az érkező hírek közül (e sorok írásakor) a BPM fesztivál hivatalos közleménye a legutóbbi, melyből az derült ki, hogy a négy áldozat közül hárman a fesztivál biztonsági őrei voltak, akik a helyszínen tartózkodó partyzókat védték – mint kiderült, az életük árán. Ők ma az elektronikus zenei közösség hősei.

Adódik a kérdés, hogy mi lesz ezután? Az, hogy lázadunk! Az eset ugyanis egyáltalán nem egyedi, tavaly júniusban például szintén egy magányos terrorista mészárolt le ötven embert egy orlandói szórakozóhelyen.

A Bataclan megtámadása óta, (ami novemberben nyitott újra kicsit több, mint egy évvel az incidens után) pedig pontosan tudjuk, hogy ez a jelenség rég elért minket, amivel kénytelenek vagyunk együtt élni, amíg valahogy vissza nem sikerül szorítani mindezt. A magam részéről viszont nem vagyok hajlandó arra, hogy néhány elmeháborodott faszfej miatt rettegjek elmenni bárhova! Annál is kevésbé, mert éppen ez a céljuk.

Épp ezért szó nem lehet róla, hogy befeküdjünk pár szadista debilnek. Nem tehetjük meg, hogy azoknak a halála, akik más emberek életét védték, egyszerűen hiábavalóvá váljanak, mert félünk az elmebetegektől. Nem beszélve arról, hogy az elektronikus zene kultúrája lényegéből fakadóan és születésétől fogva tüntet és lázad mindenféle elnyomás ellen. És mielőtt még azt hinnénk: ez nem magasztos hősködés a klaviatúra mögül. Hanem az egyetlen olyan fegyver, amellyel emberekként, civilekként, partyzókként harcolni tudunk ezek ellen a szánalmas véglények ellen. Mást amúgy sem tehetünk.

Írta: Ágoston Dániel