Matthias Tanzmann visszatekintése: így született a lipcsei klubkultúra

Matthias Tanzmann, a Moon Harbour Recordings alapítója és a nemzetközi elektronikus zenei színtér egyik ikonja, Lipcse klubkultúrájának születéséről mesélt egy nosztalgikus, mégis tanulságos visszatekintésben. A 90-es évek eleje a keletnémet városban a politikai és kulturális újjászületés időszaka volt, amelyben egy egész generáció fedezte fel a techno és house zene szabadságát.

„Ha egy szóval kellene jellemeznem a 90-es éveket, az a szabadság lenne. Minden új volt, és sok minden lehetséges” – emlékezik vissza Tanzmann. 15 évesen ismerte meg először a techno világát, amikor egy barátja elvitte a legendás Grosszschocher bázisra. A sötétség, a stroboszkópok, a köd és az ütemek teljesen beszippantották.

Nem sokkal később már ő is a lemezjátszók mögé állt, eleinte a gyerekszobájában, egy olcsó keverővel és egy szintetizátorral. A zsebpénzét bakelitre költötte, és 17 évesen egy építkezésen dolgozott, hogy megvehessen egy Technics lemezjátszót, amit a mai napig őriz. Akkoriban a klubéletet csak az ismerhette meg, aki ténylegesen ott volt– nem volt közösségi média, sem streaming, csak a zene és a közösség.

A 90-es évek Lipcséje egyfajta zenei vadnyugatként működött: egy generátor, egy hangrendszer és egy üres tér elég volt ahhoz, hogy buli legyen. „Nem is voltunk tudatában, hogy épp egy új ifjúsági kultúrát építünk” – meséli Tanzmann. Weira és Zeitz környékén is virágzott a szubkultúra, ahol a spontaneitás és az ösztönös kreativitás vezette az eseményeket.

A nagy áttörés 1997-ben jött, amikor Tanzmann rendszeresen fellépett a Distilleryben, Lipcse legendás klubjában. Három évvel később André Quaas-szal közösen megalapították a Moon Harbour Recordings-ot, amely ma már több mint 200 megjelenéssel büszkélkedhet. Lipcse ezzel a house zene egyik exportőr városává vált, Tanzmann pedig annak nemzetközileg elismert képviselőjévé.

A mai elektronikus zenei színtér természetesen más: professzionálisabb, digitálisabb, gyorsabb. „Ma már más az emberek figyelmi időtartama. Akkor, aki elektronikus zenét hallgatott, automatikusan rajongó is volt – ismerte a DJ-ket, olvasott magazinokat, járt lemezboltokba.” Tanzmann ugyanakkor nem nosztalgiázik túl sokat: „Nem szabad úgy hangzani, mintha a régi időket siratnánk. Az van, ami van.”

Ez az attitűd tükrözi Tanzmann karrierjének lényegét: a gyökerek tisztelete mellett a jelen elfogadása és a jövő alakítása. És bár a világ körülötte sokat változott, egy dolog biztos: a lipcsei éjszakák és egy Technics lejátszó örökre meghatározták az útját.