Mi is valójában a Bullit de Peix — nem fish & chips, és nem véletlenül

Tisztázzuk rögtön: a Bullit de Peix nem Ibizai fish & chips. Nincs semmi bunda, elvitelre csomagolás vagy ujjakkal való falatozás — és nincs kapkodás sem. A brit olvasóknak tett hasonlat egyszerű rövidítés: hal, burgonya és egy helyi jellegzetesség, de itt a hasonlóság véget is ér. Mindkét ételben szerepel hal és burgonya, de ezzel nagyjából ki is merülnek a közös pontok. Míg a fish & chips hétköznapi, gyors kaja, a Bullit de Peix ma az ibizai konyha egyik legegyértelműbb emblematikus fogása, amelyet ritkán vesznek félvállról. Gyakran családi összejövetelekre, ünnepi ebédekre vagy hosszú, nyugodt ebédekre tartogatják — sok helyen előre kell rendelni, máshol csak adott napokon készítik, a fogásfogástól függően. Bár halászoktól származik, a Bullit de Peix nem egy gyors, egyszerű étel. A siker a gondos alapanyagválasztáson, a pontos főzési időn és a lassan felépített, kiegyensúlyozott alapléen múlik, amely az ízek mélységét adja anélkül, hogy elnyomná a hozzávalókat. Hagyományosan különféle sziklahalakat külön főznek, hogy megőrizzék állagukat, majd csak a végén hozzák össze őket. A tálalás rituálé: két, jól elkülönülő fogásban érkezik. Először a hal és a burgonya egy nagy tálon, alliolival — az allioli nem mellékes elem, sok vitát vált ki az állagáról és erősségéről. Csak az első fogás elfogyasztása után kerül terítékre a második: az arròs a banda. A rizst ugyanazzal a, már koncentrált ízű halalappal főzik, amelyben a hal és a burgonya előbb megfőtt; sok helyi számára ez a rizs a lényeg, és a jó rizs elkészítése büszkeség kérdése. A Bullit de Peix eredetileg a halászok kevésbé értékes, eladatlan halaiból készült, de az idők során ünnepi, reprezentatív étellé vált. Ma gyakran az ibizai gasztronómia névjegye: finomabbá tették a technikát, tudatosabbá a prezentációt, és ceremoniálisabbá a fogyasztás körülményeit. Sok helyi szerint a Bullit de Peix nem heti rutin, hanem megtervezendő esemény.