Miért érintjük meg az arcunkat, amikor stresszelünk? – A tudomány válasza egy hétköznapi szokásra

Valószínűleg mindannyian tudjuk, hogy nem tanácsos gyakran megérinteni az arcunkat, hiszen ezzel baktériumokat vihetünk a bőrre, ami pattanásokhoz vagy irritációhoz vezethet. Mégis, amikor stresszes helyzetbe kerülünk, sokszor automatikusan az arcunkhoz nyúlunk. Egy friss kutatás most érdekes biológiai és pszichológiai magyarázatot adott erre a szokásra.

A houstoni és virginiai egyetemek kutatói tíz önkéntest figyeltek meg négy napon keresztül, mesterséges intelligenciával támogatott videóelemzéssel és hőkamerás vizsgálattal. Több mint 600 000 másodpercnyi viselkedési adat elemzése után arra jutottak, hogy az arcérintés a stressz egyik leggyakoribb, de rejtett jele. A mozdulatok – például az áll, az orca vagy az orr megérintése – szoros kapcsolatban álltak a szorongás szintjének növekedésével, amit a fokozott orrizzadás is alátámasztott.

A kutatók szerint ez a reflex nemcsak az embereknél, hanem az emberszabásúaknál is megfigyelhető, és evolúciós gyökerekkel rendelkezik. A test így próbál megnyugtató, önszabályozó hatást kiváltani stresszhelyzetben. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy az ilyen mozdulatok mesterséges korlátozása negatívan befolyásolhatja a memóriát és a koncentrációt, tehát az arcérintés valójában a szervezet egyik természetes stresszoldó stratégiája.

A mesterséges intelligencia 94%-os pontossággal ismerte fel ezeket a mikrogesztusokat, és egy érdekes mintát is azonosított: a legtöbben az arcuk bal oldalát érintik meg gyakrabban. Ennek oka valószínűleg az, hogy ez a nem domináns kéz oldala, amely kevésbé vesz részt a napi tevékenységekben.

A kutatás azt is kimutatta, hogy az emberek napjuk kétharmadát mentálisan megterhelő feladatokkal töltik – például olvasással vagy írással –, és ezek során az arcérintések gyakorisága nő, párhuzamosan a stressz-szinttel.

Összességében tehát az arc megérintése nem pusztán rossz szokás, hanem egy beépített önnyugtató reflex, amelyet az agyunk automatikusan aktivál, ha túlterheltséget érzékel.