Harriet Richardson új performansza: anyák nevei, nem exek – a test mint emlékmű az intimitásról

A legtöbben a korábbi partnereikre csupán emlékként gondolnak, esetleg elmentett üzenetek vagy képek formájában. Harriet Richardson, a performanszművészet egyik legmerészebb új hangja, azonban egészen más módon dolgozza fel a múltat: a korábbi partnerei anyukáinak nevét tetováltatta a testére.

A művész új projektje, a „Temporary”, ironikus módon épp az állandóságot választja eszközként a múlandóság megörökítésére. A 30 centiméter hosszú tetoválás a jobb bordáján fut végig, és a fiatalság szexuális és érzelmi kapcsolataira reflektál – azokra a pillanatokra, amelyek gyorsan jönnek és mennek, de mély nyomot hagynak.

Richardson korábbi projektjei, mint a „100 Dates” és a „100 Letters”, az elmúlásról és az intimitás pillanatnyi természetéről szóltak. A Temporary viszont a testbe írja az időt, a kapcsolatokat és a következményeket. Ahelyett, hogy a férfiak neveit viselné, az édesanyák nevei kerültek a bőrére – ezzel a művész a férfiak életének legfontosabb női alakjait állítja szembe azokkal a nőkkel, akiket az intimitás világában gyakran eldobhatónak tekintenek.

„Ez felborítja azt a binaritást, amit a férfiak a maradandó és az eldobható nők között teremtenek,” – magyarázta Richardson. A mű nem bosszú, hanem emlékezés, felelősség és önreflexió.

A projekt részleteiben is precízen kidolgozott: a legtöbb nevet könnyen megtalálta, de két esetben magánnyomozót kellett felfogadnia, hogy kiderítse az anyák kilétét. „Nem szóltam előre a férfiaknak; néhányan talán rákeresnek, mások sosem tudják meg. Ez a feszültség kulcsfontosságú” – mondta a művész, aki szerint a Temporary ellenáll a felejtés mechanizmusának, és újraértelmezi a kapcsolatok súlyát, még akkor is, ha azok már véget értek.

Richardson jelenleg 74 napja tartózkodik minden szexuális kapcsolattól, de a projekt folytatódik: minden új kapcsolat egy új tetoválást jelent majd, egy új nevet, egy új történetet. „Minden alkalommal, amikor beleszeretek, az életem szó szerint egy új sorral bővül” – fogalmazott.

A Temporary egyszerre provokatív és mélyen emberi alkotás – egy testbe írt napló, amely arról szól, hogy az intimitás, a fájdalom és az emlékezés hogyan válhatnak művészetté.