Suno tovább titkolná a Warner-licenc részleteit: a szerződés kiadása „elriasztaná a jövőbeli egyezségeket”

A Suno újabb beadvánnyal állt bele a Warner Music -kal kötött licencmegállapodásának titokban tartásába, miután a Universal Music és a Sony Music továbbra is ki akarja kérni a szerződés teljes szövegét. A többfrontos jogvita részeként már áprilisban elutasította a felügyeletet ellátó bíró a nem-Warner kiadók (non-Warner) ilyen irányú kérelmét, arra hivatkozva, hogy az információ relevanciája csekély, miközben „magas a veszélye annak, hogy az ilyen közlések elriasztják a jövőbeli egyezségeket ”. A döntést Judge Paul Levenson azzal is indokolta, hogy a jogviták során kötött egyezségeknek kevés bizonyító erejük van az IP -piacok azonosításában és leírásában. A Universal és a Sony ezt nem fogadta el, hivatalosan is kifogást emeltek az elutasítás ellen, mire a Suno májusban visszavágott. A July 9th -i meghallgatás sem hozott áttörést, most pedig a cég egy 20 oldalas válasziratban szilárdította meg az álláspontját. A Suno szerint Levenson döntése „körültekintő”, „kiegyensúlyozott” és „jól megalapozott” volt, miközben a Sony és a Universal érvei „értelmetlenek” és „alapvetően félrevezetők”. Tartalmilag a platform továbbra is azt hangsúlyozza, hogy a peres háttérben megkötött licencek feltételeit nem a tényleges piaci verseny, hanem a per kockázatai formálják, ezért ezek csak korlátozottan alkalmasak a piac értékelésére – különösen a generatív AI -hoz szükséges tréninglicencek esetében. A cég úgy véli, a Warnerrel kötött egyezségben szereplő bármely feltétel egy másfél éves, kemény jogvita terméke, és nem tükrözi megbízhatóan a hangfelvételek generatív AI-tréningre vonatkozó piaci értékét. Emellett a szerződés átadása „felborítaná az egyezségek dinamikáját, és elriasztaná a jövőbeli egyezségeket ” – elsősorban a még pereskedő nagyok, vagyis a Universal és a Sony esetében. A Suno azt is leszögezte: ha a felperesek a Warnerrel kötött megállapodás tényére hivatkozva akarják bizonyítani, hogy létezik piac a hangfelvételek tréningadatként való licencelésére, akkor erre a nyilvánosan ismert tény – vagyis hogy a Suno és a Warner között létrejött egy licenc – önmagában elég. A mostani beadvány nem változtat a cég azon, régóta hangoztatott álláspontján, miszerint a védett műveken történő AI-tréning „fair use”-nak minősülhet; a Warner-megállapodás mindenesetre a Suno szerint nem bizonyítja önmagában egy működő piac létét.