Nagyot bővült az Ultra Synthesizer: itt az 1.1-es frissítés

Az Ultra Synthesizer eddig sem a visszafogott hangszerek közé tartozott, az 1.1-es verzióval viszont látványosan mélyebbre lehet nyúlni a hangok belsejébe. Nigel Stanford szintetizátora teljes MPE-támogatással, új modulációs lehetőségekkel, átdolgozott szekvenszerrel és 200 új presettel bővült, ráadásul a frissítés a meglévő felhasználóknak ingyenes.

Az Ultra macOS és Windows alatt fut, és már az eredeti koncepciója is arról szólt, hogy ne kelljen egyetlen szintézismódszer mellett dönteni. Többféle hanggenerálási technikát húz egyetlen hangszerbe, amelynek ereje éppen a rétegezésben és a mély modulációban van.

Az 1.1 ezt a gondolkodást viszi tovább.

A legfontosabb újdonság a teljes MPE-támogatás. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy az Ultra mostantól együttműködik az új generációs expresszív kontrollerekkel. Az MPE lényege, hogy az egyes megszólaló hangokat külön lehet formálni: más hajlítást, nyomást vagy hangszínbeli változást kaphatnak, miközben egy akkord részei maradnak.

Egy hagyományos MIDI-billentyűzetnél például a pitch bend jellemzően az összes éppen megszólaló hangot egyszerre mozdítja el. MPE-nél egyetlen hang hajlítható úgy, hogy a többi a helyén marad.

Az Ultra beállításaiban aktiválható MPE olyan új modulációs forrásokat nyit meg, mint a timbre és a pitch. Ezek szabadon hozzárendelhetők különböző paraméterekhez, és még a makrók is vezérelhetők velük. Egyetlen mozdulat így egyszerre több folyamatot indíthat el a hangban.

Ez különösen jól áll egy olyan hangszernek, amely eleve komolyan veszi a modulációt.

Az 1.1-ben négy új LFO és két új envelope jelent meg, így már összesen nyolc LFO és öt burkológörbe áll rendelkezésre. Ez önmagában is jelentős ugrás, de a fejlesztés érdekesebb része az, hogy az LFO-k működése is szabadabb lett.

Az új curve funkcióval saját görbéket lehet rajzolni. Vagyis nem kell megelégedni a megszokott szinusz-, háromszög- vagy fűrészjellegű mozgásokkal: a moduláció ritmusa és karaktere kézzel alakítható.

A rendszer ráadásul már egy második modulációs forrást is hozzá tud kapcsolni egy meglévőhöz. Amikor mindkettő dolgozik, a jelek kombinálódnak, a második forrás pedig saját görbevezérlést kap.

Ez elsőre technikai apróságnak tűnhet, de sound design közben rengeteg lehetőséget nyit. Egy filter mozgását például nem kell egyetlen LFO-ra bízni: egy másik modulátor finoman megváltoztathatja annak viselkedését, így a hang kevésbé ismétlődő, sokkal organikusabb mozgást kaphat.

Ugyanez a szemlélet jelenik meg az új arpeggiátorban és szekvenszerben.

Az átdolgozott szerkesztő nyolc sávval dolgozik. Arpeggiátor módban hét sávon külön szabályozhatók többek között a velocity különböző formái, a modulációs források, a hanghossz, a swing és a ritmikai osztás. Az arpeggio típusa és hangterjedelme szintén szabadon alakítható.

Szekvenszer módban ehhez teljes pitch-vezérlés társul, valamint egy scale funkció, amellyel a futamok a kiválasztott hangnemen belül tarthatók.

Minden sáv részletes randomizációt is kapott. Ennek akkor van igazán értelme, amikor egy producer nem teljesen véletlenszerű eredményt szeretne, csak azt akarja elkerülni, hogy ugyanaz a pattern gépiesen ismétlődjön. Apró velocity-, ritmikai vagy modulációs eltérésekkel egy statikus szekvencia gyorsan élőbbé válhat.

Az 1.1 másik komoly fejlesztése az UltraWave Import 2.0.

Az Ultra eleve szokatlanul közelít a wavetable-szintézishez. A klasszikus wavetable hangszerek folyamatosan mozognak egy hullámformatábla különböző állapotai között, az Ultra viszont multisample-szerű rétegezést is használ a wavetable-ök kezelésénél.

Az új importer ezt a rendszert teszi jóval rugalmasabbá.

Gyakorlatilag bármilyen hangfájlból képes wavetable-alapanyagot készíteni, miközben részletesen meghatározható, hogyan elemezze és dolgozza fel a forrást. Különböző feldolgozási profilok is rendelkezésre állnak, köztük kifejezetten kickekhez készített beállítások.

Ez már túlmutat azon, hogy valaki letölt néhány wavetable-csomagot, majd végiglapozza őket. Saját felvételek, dobok vagy más hangminták válhatnak egy új szintetizátorhang kiindulópontjává.

A frissítéshez 200 új preset is érkezett, amelyek több műfajon keresztül mutatják meg az új funkciókat. Ezek azonnali kiindulópontot adnak, de az 1.1 igazi ereje egyértelműen azok számára jön elő, akik szeretnek a kész hangszíneknél mélyebbre ásni.

Az Ultra Synthesizer 1.1 már elérhető macOS és Windows rendszerekre. A meglévő tulajdonosok ingyen kapják meg, és Nigel Stanford tervei szerint a későbbi frissítésekért sem kell majd külön fizetni.

Egy olyan pluginpiacon, ahol az új funkciók gyakran egy fizetős főverzió részeként érkeznek, ez önmagában sem mellékes részlet.