Az UMG már az AI-zene technológiájából is licencüzletet épít

A zeneipar eddig főleg azon vitatkozott az AI-cégekkel, hogy milyen zenéken taníthatják a modelljeiket, és ezért kinek kell fizetni. A Universal Music Group most egy másik fronton is elkezdett pénzt kérni: magáért az AI-zene létrehozásához használt technológiáért.

Az UMG és a Liquidax Capital közös vállalkozása, a Music IP Holdings (MIH) megkötötte első licencmegállapodásait az Udio generatív zenei platformmal és a GRAI AI-alapú remixalkalmazással. A két cég a MIH mesterséges intelligenciához kapcsolódó szabadalmi portfóliójából licencel technológiákat.

Ez elsőre száraz szabadalmi hírnek tűnhet. Valójában egy sokkal nagyobb kérdésről szól: kié lesz az infrastruktúra, amelyen a következő generációs AI-zenei szolgáltatások működnek?

A MIH jelenleg több mint két tucat bejegyzett szabadalommal rendelkezik, további több mint ötven pedig elbírálás alatt áll. A vállalat állítása szerint ezek együtt gyakorlatilag végigérnek a generatív zene teljes folyamatán.

A prompttól egészen addig, amíg valaki pénzt kap a végeredményért.

Nemcsak a dalra, a folyamatra is kerülhet licenc

A MIH portfóliójában a zenegenerálás mellett moderációs megoldások, vízjelezés, azonosítók, engedélykezelés, terjesztés és kifizetési technológiák is szerepelnek. Nyílt és zárt AI-rendszerekre egyaránt kínálnak licenceket.

Ez fontos különbség a lemezkiadók eddigi AI-stratégiájához képest.

A generatív zene körüli első nagy jogi csaták elsősorban a szerzői jogokról szóltak. A kiadók azt kifogásolták, hogy AI-modellek hatalmas zenei katalógusokat használhatnak tanításhoz anélkül, hogy erre engedélyt kérnének vagy fizetnének érte.

A MIH modellje egy szinttel mélyebbre megy.

Nem feltétlenül azt kérdezi, milyen felvételt használt egy szolgáltatás. Hanem azt, hogyan működik maga a technológia.

A vállalat saját értelmezése kifejezetten széles. Licencköteles lehet szerintük olyan rendszer, amely zenét generál, meglévő hanganyagot új struktúrává alakít, zenét elemez vagy részekre bont, illetve bizonyos új audio-munkafolyamatokat használ.

És van még egy lényeges részlet: a MIH szerint attól, hogy egy vállalat saját maga írta a kódját, még sérthet egy meglévő szabadalmat.

Ha ezt a megközelítést sikerül széles körben érvényesíteni, annak jóval nagyobb hatása lehet annál, mint hogy két AI-startup fizet egy licencért.

Az Udio tegnap még ellenfél volt

Különösen érdekes az Udio neve.

A generatív zenei szolgáltatás korábban jogi konfliktusban állt az UMG-vel. A major kiadók és az AI-zenei cégek közötti viszony sokáig szinte kizárólag a jogosulatlan tanításról, szerzői jogokról és potenciálisan hatalmas kártérítésekről szólt.

Most ugyanazok a felek már licencelt terméken dolgoznak együtt.

Az UMG mellett a Warner Music és a Merlin is része ennek az új iránynak, miközben a Sony Music egyelőre nincs ott a konstrukcióban.

A fordulat jól mutatja, merre mozdulhat az AI és a zeneipar kapcsolata. A kiadók számára hosszú távon valószínűleg nem az a legjövedelmezőbb forgatókönyv, hogy minden generatív platformot megpróbálnak eltüntetni.

Sokkal értékesebb lehet, ha azok működhetnek – csak közben fizetnek.

Ez lényegében ugyanaz a logika, amelyet a zeneipar a streaminggel is hosszú konfliktusok után alakított ki.

A GRAI már egy másik generációt képvisel

A második licencpartner, a varsói GRAI kevésbé ismert név, de jól mutatja, milyen szélesre nyílhat ez a piac.

A vállalat AI-alapú remix- és social listening szolgáltatáson dolgozik, és áprilisban 9 millió dolláros seed befektetést vont be a Khosla Ventures vezetésével. Ugyanez a befektető több más zenei technológiai vállalkozásban is érdekelt.

A remix különösen érzékeny terület.

Az AI már nemcsak nulláról képes zeneszerű hanganyagot létrehozni. Meglévő felvételekből stemeket választhat szét, vokált emelhet ki, új hangszerelést készíthet, meghosszabbíthat egy dalt vagy teljesen más műfajba helyezheti át.

Technikailag lenyűgöző lehetőségek. Jogilag viszont minden egyes lépéssel új kérdések nyílnak.

Ki engedélyezte az eredeti felvételt? Kié az átalakított változat? Milyen technológiával készült? Hogyan azonosítható később? Ki kap pénzt, ha terjedni kezd?

A MIH éppen ezek közé a kérdések közé próbálja beépíteni saját szabadalmait.

A következő nagy üzlet nem feltétlenül maga az AI-zene

A Music IP Holdings már további partnereket keres. Online licencportálján olyan vállalatok jelentkezését várja, amelyek technológiája érintheti a portfólióját, miközben egyértelműen jelzi azt is: az engedély nélküli használat szabadalomsértést jelenthet.

Ez egyszerre meghívás és figyelmeztetés.

És innen válik igazán érdekessé a történet.

Ha a MIH szabadalmai valóban olyan széles körűek és jogilag olyan erősek, ahogyan a vállalat állítja, akkor idővel nemcsak kifejezetten generatív zenei startupok kerülhetnek képbe. A zenét generáló, átalakító vagy elemző technológiák ma már egyre több streaming-, kreatív- és közösségi szolgáltatásba épülnek be.

Hogy ezek közül pontosan melyekre terjedhetnek ki a MIH jogai, azt alighanem szerződések, tárgyalások és adott esetben bíróságok fogják eldönteni.

De az UMG stratégiája már most kirajzolódik.

A streaming történetéből a zeneipar megtanulta, milyen kellemetlen úgy megérkezni egy technológiai forradalomba, hogy előbb a technológiai cégek építik fel a piacot, és csak utána kezdődik a harc a pénz elosztásáról.

Az AI-nál láthatóan nem akarják még egyszer ugyanebben a sorrendben végignézni a történetet.