A Universal és a Sony újabb pert indított a Suno ellen

Alig több mint egy héttel a Suno v6 bemutatása után újabb front nyílt az AI-zenei platform körüli szerzői jogi háborúban. A Universal Music Group és a Sony Music szeptember 18-án új keresetet nyújtott be a massachusettsi szövetségi bíróságon, amelyben 60 202 konkrét hangfelvétel jogosulatlan felhasználásával vádolják a Sunót. A kiadók szerint ráadásul ez a szám még mindig csak töredéke annak az anyagnak, amelyet a vállalat modelljeinek fejlesztéséhez lemásolhatott.

Az új ügy nem váltja fel a 2024-ben indított pert, hanem mellette fut tovább. A kiadók eredetileg a már folyamatban lévő eljárást akarták több tízezer további felvétellel kibővíteni, F. Dennis Saylor IV szövetségi bíró azonban augusztusban ezt nem engedélyezte. A döntés egyik oka az volt, hogy egy ekkora bővítés jelentősen késleltetné az eredeti ügyet, amelynek egyik központi kérdése, hogy a szerzői joggal védett zenék AI-tréningre történő felhasználása fair use-nak minősülhet-e. A bíró ugyanakkor jelezte, hogy a kiadók külön keresetben érvényesíthetik az újonnan azonosított művekkel kapcsolatos igényeiket. Most pontosan ez történt.

A 60 202 felvételt a felperesek állításuk szerint az első per bizonyítási szakaszában, az Audible Magic audiofingerprinting technológiájának segítségével azonosították a Suno tréningadataiban. A kereset azt állítja, hogy a tényleges mennyiség ennél jóval nagyobb lehet. A Suno korábban azt is elismerte egy bírósági beadványban, hogy YouTube-ról származó hanganyagot használt tréningadatként, és ehhez a YT-DLP eszközt alkalmazta. A vállalat ugyanakkor vitatja, hogy a kiadóknak megfelelő jogalapjuk lenne az erre épített DMCA-követelésekhez.

Az új kereset egyik legfontosabb része már nem a Suno régi modelljeiről, hanem a szeptember 9-én bemutatott v6-ról szól. Ez különösen érdekes helyzetet teremt, mert a Suno az új generációt már a Warner Music Group, a BMG és a Believe partnerségével fejlesztette. Jack Brody termékigazgató a megjelenéskor azt mondta, hogy a v6-ot teljesen az alapoktól tréningezték, és az adathalmaz nem tartalmaz Universal- vagy Sony-anyagokat.

A Universal és a Sony ezt nem fogadja el tiszta újrakezdésként. A kereset szerint a Suno elismerte, hogy a v6 fejlesztéséhez felhasználói interakciókból származó adatokat is használt a korábbi modellekből. A kiadók érvelése szerint azonban ezek az adatok olyan régebbi rendszerek kimeneteihez és felhasználói preferenciáihoz kötődnek, amelyeket állításuk szerint eleve engedély nélkül másolt zenéken tréningeztek. A jogvita tehát már nem egyszerűen arról szól, milyen hangfájlok kerültek közvetlenül egy modell tréningkészletébe, hanem arról is, továbbörökölhető-e egy korábbi modellből származó jogsértés egy új generációba.

A beadvány ezt egy különösen erős mondattal foglalja össze: „v6 is not a fresh start; it is the fruit of the same poisoned tree” – vagyis a felperesek szerint a v6 nem tiszta lap, hanem ugyanannak a „mérgezett fának” a gyümölcse. A kiadók azt állítják, hogy ha egy korábbi, szerintük jogsértően tréningezett modell szintetikus kimeneteivel vagy az azokból származó preferenciaadatokkal tanítanak egy új rendszert, attól az eredeti probléma nem tűnik el. A Suno álláspontja ezzel szemben továbbra is az, hogy a korábbi modellek tréningje az amerikai fair use szabályai alá esik.

A pénzügyi tét elméletben óriási. Az amerikai szerzői jog szerint szándékos jogsértés esetén művenként akár 150 ezer dollár törvényi kártérítés is megítélhető; 60 202 felvételnél ennek elméleti felső határa meghaladná a 9 milliárd dollárt. Ehhez jöhetnek a DMCA technológiai védelem megkerülésére vonatkozó igényei. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy a kiadók ekkora összeget ténylegesen megkapnak: a jogsértés fennállását, annak jellegét és a megfelelő jogorvoslatot még a bíróságnak kell eldöntenie.

A per időzítése azért is figyelemre méltó, mert közben a zeneipar egyik része már üzleti megállapodásokkal próbálja rendezni ugyanezt a problémát. A Warner 2025 novemberében megállapodott a Sunóval, idén pedig a BMG és a Believe is partnerséget kötött a céggel. A Universal és a Sony most éppen ezeket a licenceket használja fel saját érvelésében: szerintük az, hogy a Suno jogtulajdonosokkal köt tréninghez és AI-zenéhez kapcsolódó megállapodásokat, azt mutatja, hogy létezik működő licencpiac ezen a területen. A Suno ezzel szemben korábban azt hangsúlyozta, hogy ezek az üzletek nem jelentik annak elismerését, hogy a tréninghez eleve engedélyre lenne szükség.

A v6 körüli vita így jóval nagyobb kérdést vihet bíróság elé annál, hogy a Suno pontosan mely dalokat töltötte le és mikor. Ha egy generatív modell egy korábbi modell kimeneteiből, felhasználói választásaiból vagy más származtatott adatokból tanul, jogilag mennyire számít új modellnek, és meddig követhető vissza az eredeti tréninganyag hatása? A Universal és a Sony szerint a lánc nem szakadt meg. A Sunónak most azt kell megvédenie a bíróság előtt, hogy miért gondolja ennek az ellenkezőjét.