Nem az öregedés öl meg, hanem a szervek felmondása

Amikor azt mondjuk, hogy valaki „öregségben halt meg”, az megnyugtató, kerek történetnek tűnik. Mintha a test egyszerűen elfáradt volna egy hosszú élet végén. A tudományos vizsgálatok azonban egészen mást mutatnak: az öregedés önmagában nem halálok.

A boncolási adatok alapján az emberek mindig konkrét biológiai események miatt halnak meg. Szívroham, agyvérzés, légzési elégtelenség vagy más szervi összeomlás áll a háttérben. Az idő múlása legfeljebb növeli ezek kockázatát, de nem maga az öregedés az, ami véget vet az életnek.

Maryam Keshavarz és Dan Ehninger, a Német Neurodegeneratív Betegségek Központjának kutatói évtizedekre visszamenőleg elemezték a boncolási jegyzőkönyveket. Az eredmények következetes mintázatot mutatnak: az embereknél elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek dominálnak, különösen 85 éves kor felett, ahol a halálesetek mintegy háromnegyedéért ezek felelősek.

Más fajoknál más a „gyenge láncszem”. Az egereknél és patkányoknál a rák vezető halálok, a gyümölcslegyeknél a bélrendszer működésének összeomlása, míg egyes férgeknél az egyszerű nyelési képtelenség jelenti a végpontot. A közös nevező minden esetben ugyanaz: egy kritikus szerv vagy rendszer feladja a működést.

Ez a felismerés az öregedéskutatás számára is fontos irányváltást jelez. Számos jelenlegi beavatkozás – például bizonyos gyógyszerek vagy az időszakos böjt – nem magát az öregedési folyamatot lassítja, hanem csupán egyes halálokok bekövetkeztét tolja későbbre. Hasonló a helyzet a biológiai életkort mérő tesztekkel is: jól jelzik az egészségi állapotot, de nem magyarázzák meg, miért romlanak el a rendszereink.

A kutatók szerint érdemesebb lenne nem az emberi halhatatlanságot hajszolni, hanem konkrét, halálhoz vezető folyamatokra koncentrálni. Ha megértjük, miért és hogyan mondják fel a szolgálatot a szerveink, az valódi, mérhető életminőség-javulást hozhat – még akkor is, ha az „öregség” továbbra is csak egy kényelmes szó marad a végső ok helyett.