Mi történik, ha egy pár egyik tagja szeret bulizni, a másik nem?

Anna, egy 22 éves vancouveri lány, egy buliban találkozott jelenlegi párjával – azon az estén, amikor az exe nem jött el. Korábbi barátja nem kedvelte a társasági életet, míg Anna imádott emberek között lenni, táncolni és új élményeket szerezni. Ez az ellentét idővel mély szakadékot teremtett kettejük között. Hat év próbálkozás után Anna rájött, hogy nem akar többé másokat meggyőzni arról, hogyan érezze jól magát – és épp ekkor találta meg azt az embert, akivel valóban egy hullámhosszon volt.

Az új kapcsolatában támogatják egymás szabadságát és baráti köreit, ami számára a kiegyensúlyozottság jele. Ahogy Anna fogalmaz: „Most végre nem érzem bűntudatnak, ha kimozdulok – és ő sem érzi, ha otthon marad.”

A szakértők szerint az ilyen helyzetek sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk. Rachel Wright, New York-i pszichoterapeuta úgy véli, hogy a bulizási szokások különbségei nem magáról a bulizásról szólnak, hanem arról, mit jelent a társasági élet az adott ember számára. Egyeseknek a közösség, másoknak az intimitás a fontosabb – ha erről nincs őszinte kommunikáció, a feszültség idővel elmélyülhet.

Annika, egy 23 éves Los Angeles-i nő, két kapcsolatban is megtapasztalta ezt a problémát. Első párja eleinte alkalmazkodni próbált, de később a saját bizonytalanságait próbálta elfedni azzal, hogy egyre többet járt el – végül meg is csalta őt. A pszichológusok szerint a közös nevező megtalálása és a határok tiszteletben tartása kulcsfontosságú, hiszen a cél nem az, hogy mindenben hasonlóak legyünk, hanem hogy megértsük egymás igényeit.

A megoldás tehát nem feltétlenül az, hogy mindig együtt bulizunk. A valódi harmónia ott kezdődik, ahol mindkét fél szabadnak érezheti magát, és közben mégis kapcsolódni tud a másikhoz. A kommunikáció, az empátia és a kölcsönös bizalom azok az elemek, amelyek lehetővé teszik, hogy a különbségek ne szétválasszanak, hanem kiegészítsék egymást.