Vita a Z generációról: valóban gyengébben teljesítenek, mint a szüleik?

Komoly hullámokat vert egy neurológus kijelentése, miszerint a Z generáció – az 1997 után születettek – az első olyan nemzedék, amely több mérhető kognitív területen gyengébben teljesít, mint a szülei. A megállapítás nem benyomásokra, hanem nemzetközi teszteredményekre és oktatási statisztikákra épül, amelyek az elmúlt években visszaesést mutatnak.

A szakember szerint a figyelem, az olvasási szövegértés, az alapvető számolási készségek és az általános problémamegoldó képesség terén egyaránt csökkenés tapasztalható. A jelenség nem egyetlen országra korlátozódik, hanem több kontinensen is hasonló tendenciák rajzolódnak ki.

A vita középpontjában a digitális környezet áll. Az elmúlt másfél évtizedben a képernyők jelenléte a mindennapokban és az oktatásban is radikálisan megnőtt. A tartalomfogyasztás felgyorsult, az információ töredezetté vált, miközben a hosszabb, elmélyült figyelmet igénylő tevékenységek – például a folyamatos olvasás – háttérbe szorultak.

A neurológus nem a technológia teljes elutasítását sürgeti, hanem az egyensúly visszaállítását. Álláspontja szerint a mély tanulási folyamatok, a koncentrált olvasás és az analitikus gondolkodás fejlesztése nélkülözhetetlen a kognitív képességek fenntartásához.

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a Z generáció más területeken kiemelkedő. Digitális jártasságuk, gyors információfeldolgozási képességük és alkalmazkodókészségük vitathatatlan. A kérdés inkább az, hogy az oktatási rendszerek képesek-e lépést tartani a megváltozott figyelmi és tanulási szokásokkal.

A kijelentés tehát nem végítélet, hanem vitaindító. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a digitális korszak nemcsak lehetőségeket, hanem új kihívásokat is hozott. A válasz nem a generációk minősítése, hanem annak felismerése, hogyan lehet a technológiai környezetben is megőrizni az elmélyült gondolkodás kultúráját.