Nem a múltat őrizni, hanem továbbadni – James Cole évértékelése 2025-ről”

James Cole 2025-ös évértékelése nem egy klasszikus „mit csináltam idén” típusú interjú. Sokkal inkább egy lassú, átgondolt visszanézés egy több évtizedes pálya töréspontjaira, lezárásaira és újraértelmezéseire. A Badgirls 25 éve, barátok eltávolodása vagy visszavonulása, helyszínek megszűnése, rezidenciák átalakulása – mind olyan történetek, amelyek önmagukban is súlyosak lennének, Cole mégsem nosztalgiázik, és nem dramatizál. Ink understands them as necessary változások, amelyek végül egy új szerephez vezettek: a tudás továbbadásához.

Az interjúban szó esik arról, mit jelent ma hűségesnek maradni egy életműhöz, hogyan kopik ki és alakul át a klubkultúra, miért nem a trendek érdeklik, és miért lát több jövőt a személyes találkozásokban, mint a digitális hype-ban. Cole nyíltan beszél a hazai szcéna fájó hiányairól, félreértett műfajokról, generációs törésekről, de ugyanilyen egyértelműen megfogalmazza azt is, hol lát reményt: az oktatásban, a közösségépítésben, és abban az élményalapú jelenlétben, amit sem algoritmus, sem TikTok-videó nem tud pótolni.

Ez az évösszegzés nem trendjelentés és nem panaszkodás. Inkább egy tapasztalt alkotó gondolkodása arról, hogyan lehet méltósággal lezárni korszakokat, miközben újakat nyitunk – és hogyan maradhat a zene továbbra is élő, emberi kapcsolódás, nem puszta tartalom.

OneMusic – Év végi DJ körkérdés 2025
 

Az idén volt 25 éves a Badgirls és ezzel egy korszak lezárult. Mivel nem volt ezzel kapcsolatban interjú velünk, így pár gondolatot ezúton osztanék meg veletek.

 Több fontos dolog is történt velem/velünk, mely ha korábban történik, mondjuk 10, 15 évvel ezelőtt, biztosan tragikusnak élem meg, de ma már tudom, hogy a változás az emberi élet része... 

 Van egy idézet, ami eszembe jut: 

 "Az elhaló erőkben megsejtjük, sőt megpillantjuk a végső soron a jövőre készülő erőket, az alkonyban megsejtjük a hajnalpír reménységét. Lelkileg úgy kell hozzáállnunk az emberiség fejlődéséhez, hogy minden új keletkezésében meglátjuk: az, amit valaha megalkottak, rommá válik, de tudjuk, hogy a romokból új élet sarjad." (R. S.) 

 Ez a „rommá válik és a romokból új élet sarjad” gondolat adott reményt az idén. Így több mint 25 év után a szakmában ma már másként látom azt a sok dolgot amihez egykor ragaszkodtam, amiért fanatikusan küzdöttem, ami az akkori életem fontos fókusz pontja volt! Legyen az a Keceli Korona, Kecskeméten a Vanity Club, a Badgirls és a hozzájuk fűződő emberi kapcsolatok... Ma már egyik sincs úgy ahogy akkor! 

 Megtanították nekem ezek a történetek, hogy a változás örök, és rajtunk múlik hogyan éljük meg mindezt, mennyire ragadunk bele a múltba, mennyire ragaszkodunk valami olyanhoz, ami már nem működik, és mennyire vagyunk közben hűségesek is ahhoz, ami tartós az életünkben... A hűség és ami maradandó, azok az emberek, az emberi kapcsolatok amiket ezen történetekben megéltem, megélünk. Így az ami rommá válik, abban tovább is él a korábbi időszak, de új életet, új utakat is hordoz magában ami a veszteség szomorúsága mellett éppen ezért reményt is ad nekem... 

 

Ez az év több ilyen fontos változást hozott az életemben: az egyik ilyen a Badgirls újra 2 fős lett. Pat Duff és jómagam maradtunk, Shabaam útja végleg a techno felé irányította Őt és önálló utakon alkot, de a barátság az együtt töltött évek örökre megmaradnak. Ami szíven ütött, az Márió (Collective Machine) hivatalos 'visszavonulása' a produceri, dj munkától, mellette Viktor Udvari (Capeesh Society) sem djzik már és a zenei produceri alkotása sem kifejezetten a klubok világa felé irányul... Így a két produceri, zenei, "ifjabb generációs" alkotói társunktól való ilyen értelemben búcsú - korábban letaglózott volna... Az, hogy erről nem beszélünk és rajtunk kívül nem érdekel senkit szomorúsággal tölt el, hogy az a 15+ év amit ez a két srác hozzátett a hazai szcénához az ennyire keveseket érdekel?!? Pedig korszakos zseni mind a két arc, akik ha nem ide születnek világhírűek és ma még mindig a zenei alkotásból élnek és ezzel foglalkoznak... Persze ez egy külön beszélgetés és interjú témája lehetne velük... 

 

A másik ilyen változás a KTN Feszt átalakulása, amely 11 év után ingyenes önkormányzati rendezvény lett, és a mi munkánk is átalakult benne. 

A 3. fontos történes a szegedi rezidenciánk, ahol a Hungiban töltött 9 év után új helyszínekről és nem egy állandó bázisról jelentkezünk. 

 Ez a 3 dolog indította el bennem azt, ami már régóta benne volt a lelkemben, ha úgy tetszik a sorsomban, hogy a tanári énem, a tanítás újra előtérbe kerüljön. Így indítottam el a „DJedi” képzést... "Egy új remény," - "Az ébredő erő" címen... Lehetett volna az "Utolsó mohikán" is a címe (ha már filmek), mert tényleg úgy érezzük többen is a generációnkból, hogy az az örökség amit kaptunk, kihaló felben van, és mi vagyunk az utolsó képviselői. Én mégis a reményt látom ebben, - az ébredő erőt, a felelősséget, hogy akkor nekünk kell átadnunk mindezt, amit mi értéknek gondolunk. Szóval ha nincsenek ezek a változások, nem ébred fel bennem és nem indít el e felé a sors... Ennek fényében ma ár látom hogy erre visz az utam és nem a veszteség, hanem a remény, az új út izgalma és kapcsolódása a régihez tölti ki a mindennapjaim... A tanítványaimon keresztül újabb ajándékot, inspirációt, célt es jövőt kaptam, olyat amit szeretek csinálni, amivel értéket teremthetek. A 2025-ös év és így a Badgirls 25 szülinapja így lett teljes és kerek egész. 

 

Nem saját fellépést emelnék ki, hanem Krisztián (Chriss Ronson) jubileumi ünnepét Sasha Digweeddel... Ilyen élményben buliban soha nem volt részem! Transzendens, leírhatatlan élmény volt, amit az Ő betegsége, küzdelme, a hite, és az a szeretet ami Őt körülvette, - a ZENE ereje mutatott meg számunkra. Örökre velünk lesz ez az élmény, és nem csak 2025, de az elmúlt 25 év csúcspontja is ez számomra!!! 

 

 Egyre több DJ beszél a tudatosabb időbeosztásról – nálad mennyire működött a munka és a pihenés egyensúlya?

 Nem igazán számoltam össze, de elégedett vagyok, minden egyes buli fontos volt, és mindegyikben megtaláltam az örömöt, az inspirációt... Az egyensúlyon folyamatosan dolgozom, és a család, munka, hivatás, sport közt zsonglőrködöm, egész sikeresen:) (Persze erről lehet a feleségem lenne érdemes megkérdezni és a lányom:) 

 

 Hogyan látod most a helyi és a nemzetközi elektronikus zenei színtér állapotát?

Mint minden az életben ez is folyamatosan változik. Órákat lehetne erről beszélni, és egy kerekasztal tök jó lenne erre. Van persze sok olyan dolog, amit negatívumkent élünk meg. Ilyen itthon a klubok eltűnése, egyáltalán a bulik számának csökkenése, főleg a fiatalok szórakozási szokásainak változása ezzel együtt a DJ szerepének átértékelődése... Az emberek már nem kíváncsiak egy egy fellepőre, nem a zenei újdonság miatt mennek el szórakozni, hanem az élményt keresik. Ehhez ma már sokkal több dolog kell, olyan ami átüti az ingerküszöböt... Amit a világban látnak a telefonon: a vizuális orgiát, a pillanatokat a hypeot, az influencer djket, azt keresik idehaza is. A másik oldalon a személyes találkozásokat, egy jó beszélgetést, kapcsolódást egymáshoz lehet odatenni mint értéket. Egy idő után nem lehet versenyezni azzal a képpel, ami a tiktokon jön feléd, és nem is kell... Mi pl "osztálytalálkozónak" neveztük el a nyári Badgirls Bor Pikniket, ahol nem csak egy djszettet játszottunk de ott voltunk már nappal beszélgettünk bandáztunk a régi időről storyztunk, mint egy osztálytalin és reggel zárásig nyomtuk.. Ez a személyes élmény, a borászat, a vendéglátás klasszikus szeretete lehet az egyik kiút ebből a mókus kerékből, amit a social média ránk zúdít. Így voltunk Sopron mellett is az Istenszéke tanyán, vagy a Tornai pincészetben is... Szóval a trendek helyett én a személyes, élmény és ember központú jövőben hiszek, ez lehet az alternatíva.

 

 Melyik trend volt számodra 2025 legpozitívabb jelensége az elektronikus zenében?

 Engem sosem érdekeltek a trendek! Nekem van egy belső iránytűm, egy zenei receptorom, amire hallgatok, és rezonálok... Amit érzékelek ezen keresztül, hogy rengeteg új és tehetséges előadó van a deep tech minimal, a deep house, rominimal, a klasszikus oldschool és jackin house táján, de az epikusabb hangzásban is találtam jókat... 

 Itthon ami újdonság és szerintem egy új korszak kezdődik vele az Krikohoz köthető és az ObudaBay nyitásához! A hajógyári végre méltó szakmai kézbe került és olyan minőséget hozott el a klubok világában, ami nemzetközi viszonylatban is komoly dolog.

 

A globális trendeken néha elszörnyülködöm, de elfogadtam, hogy ilyen is van. Ettől a melodic meg hard divattól én az elejétől rosszul voltam. 2006-ban lassan 20 éve már megcsömörlöttem a progi azon ágától ami a trance dallamfuttatós, szőnyeg-szőnyeg hátán repkedős, varázsolós, 5perc kiállásos, delfinekkel úszkálós, szivecskéket mutogató, giccses egykaptafás világa...a melodic nekem így jött le mint ennek a műfajnak a modern reinkarnációja…  

 Így nekem tök távoli ez a melodic reneszánsz, az afterlife, vagy a hard techno terjedése is... Szerintem ez utóbbi visszakerül majd oda, aminek indult - egy szubkultúra lesz. Vidéken teljesen értelmetlen volt a discokba ezt bevinni, míg egy housera eltáncol egy átlag ember is, addig a 150+bpm es „hard izé”(a techno nekem mást jelent mégha nem is vagyok a szakértője, azért nem használom ezt a szót itt) haza zavarja a legtöbb embert és kinyír mindent, ráadásul sokan tévesen ezzel azonosítják a techno vagy az elektronikus zenei műfajt és rossz sztereotípiat alkotnak róla. Ettől még elismerem, hogy ennek is van hiteles képviselője, kultúrája, ahogy a Norbiaval (Sikztah) erről szoktam időnként beszélni, de Ő pl mindig is ebben a világban volt, nála ez egy organikus út. De a sláger acapellák 150+os szörnyeteg editjeivel operáló álarcos, maszkos félmeztelen "művészektől" sorry de én rosszul vagyok és ez jön le a tini tiktok videókból… Persze soha nem szabad általánosítani, a housenak is megvannak a maga pampalini sapkás bohócai, aki slágert csináltak az egykori underground tech houseból mint műfajból, de ott van mellette az öreg Eddie Richards, Inland Knights, Peace Division, Tenaglia vagy a swingelt modern garage alapú angol és holland arcok. Ugyanez az afro divat: ott is van kommersz telefonra optimalizált kántálós, hegedűs, vonósnégyeses kasztanyetta, meg igényes tribal dobokkal és szexy groove-okkal megírt cuccok. Egyik sem új, mindnek megvannak a gyökerei a kommersz és igényes aktuális darabjai is.

 

A Badgirlst Petivel új koncepcióval, új arcokkal kiegészülve folytatjuk, rengeteg ötletünk, tervünk van... Szegeden igyekszünk amit felépítettünk tovább vinni kollaborálva a Dusiékkal és helyi fiatalokkal is... A produceri dolgokban Ritmo Zsolti barátommal próbálunk több időt eltölteni és befejezni egyre több új tracket. Jön pár izgalmas release majd. A DJedi képzéssel egy új közösséget is szeretnék építeni, elmenni előbb az alma materem a szegedi egyetemre, de utána az országban több helyre is előadást tartani a hazai dj kultúráról, és befejezni a könyvem ezzel kapcsolatban. 

 

 Hol és hogyan zárod az évet?

 Egy nagy fesztivál, egy intimebb klub, vagy inkább stúdióban, alkotással?

 Családdal töltöm végre, 25 év után most erre is lesz alkalom:) 

 

 Van olyan lemez vagy előadó, akit idén fedeztél fel, és azt érzed, 2026-ban nagyot fog robbanni?

Rengeteg ilyen új generacios arc van akiket ajanlanek: Ruze, Jay de Lys, Max és Luke Dean, Alto, Vito (UK), Ninetree, Matteo Dentone, Razda, Rooléh, A nagyobbak közt Chris Stussy és Franky Rizardo illetve az EastEndDubs nagyon nagyot ment már az idén is és ez szerintem majd folytatódik. Itthonról a Reelow nak szurkolok, benne is hatalmas perspektíva van még... 

 
 Mit üzennél azoknak, akik egész évben követték a munkádat, és ott voltak a bulikon?

 Mindig a Zene és az együtt töltött személyes élmény legyen a fókuszban! Ez az, ami mindig velünk marad, minden más csak por és hamu....

A beszélgetés végén külön köszönjük Jani-nak, hogy ilyen részletesen, őszintén és átgondoltan osztotta meg velünk a gondolatait, valamint azt is, hogy egész évben rendelkezésünkre állt ebben az év végi DJ körkérdés-sorozatban. Ritka és értékes, amikor egy alkotó nem csak válaszol, hanem valódi kontextusba helyezi a saját útját, a változásokat és a mögöttük húzódó emberi történeteket.

Ez az interjú nem csupán egy év lezárása, hanem egy több évtizedes pálya tapasztalatainak lenyomata, amelyből ugyanúgy árad a veszteségek felismerése, mint a megújulásba vetett hit és felelősség. Kívánunk neki nyugodt, feltöltődést hozó ünnepeket, boldog karácsonyt, valamint inspirációban, egészségben és új, értékteremtő utakban gazdag 2026-os évet.